2015. október 31., szombat

11.rész

(zene)
Miután ezt megtudtuk. hogy kisfiúnk lesz Luke meg sem tudott szólalni. Mikor haza értünk az ajtó előtt nyomtam egy puszit az arcára. Luke ez után még jobban nem tudott megszólalni.
-Mi a baj édesem?-simítottam meg az arcát.
-Csak még mindig nem tudom fel fogni, hogy kisfiam lesz!-magyarázta.
Én csak elmosolyodtam ezen a kijelentésén.  Bementünk a többiek pedig olyan "mondjátok már" nézéssel néztek ránk.
-Kisfiúnk lesz!-mondtuk egyszerre.
A srácok pedig mosolyogva jöttek oda hozzánk. Én leültem a kanapéra a srácok egymás mellé álltak Luke elkezdte simogatni Mike állát.
-Luke ne csináld mert még a végén fel fog állni neki!-mondtam nevetve.
-Jól van Hope ezért még számolunk!-nézett rám Mike.
-Oké! Akkor 1,2,3. És kész is-nevettem még mindig.
A többiek is már annyira nevettek, hogy mindenkinek tiszta vörös volt a feje. Imádom ezeket a srácokat!
~Tony szemszöge~
De boldogok, de már nem sokáig. Még hozzá kisfiúk lesz. Aki tiszta olyan lesz mint az apukája. Igazából ez már nem a lányom haláláról szól hanem inkább tetszik ahogy a lány mindig megijed. Luke meg állandóan védelmezi. Ez nem tetszik nekem, hogy annyira össze tartóak. De nem sokára meglátjuk milyen összetartók lesznek akkor ha a lány meglát egy videót. Amit persze én szerkesztettem meg.

1 megjegyzés: