Ahogy megtudtuk, hogy gyerekünk lesz Luke nagyon sokat mosolyog. Nem mintha eddig nem mosolygott volna eleget. Most mintha kicserélték volna. De én nem voltam olyan boldog mint ő. Nem tudom elképzelni, hogy mi lesz, ha ez a gaz ember megtudja, hogy terhes vagyok. Bele se merek gondolni. Már a gondolatától is kiráz a hideg. Beléptünk a házunkba én felmentem a szobánkba és leültem az ágyra. Elkezdtem gondolkodni, hogy mit kéne tenni. De sehogy sem jutottam a semmire. A könnyeim pedig utat nyertek maguknak.
-Mi a baj édesem?-lépett be a szobába Luke.
-Nagyon féltem a kicsit és nem tudom, hogy ez a barom állat mit fog tenni, ha megszületik.-mondtam sírva.
-Megoldjuk!-ölelt meg.
-Szeretlek!-csókoltam meg.
-Én is szeretlek mindennél jobban!-lehelte az ajkaimra.
Nagyon sokat jelentenek nekem ezek a szavak. Ebből tudom, hogy még mindig szeret.
Kis cukik siess
VálaszTörlés