38.rész

(zene)
Mikor ajkaink elváltak Luke furcsán nézett rám. Amitől el mosolyodtam. Ő is elmosolyodott és szorosan megölelt.
-Imádlak te bolond!-nevettem el magam.
-Én is téged!-csókolt meg.
A csókunkat a srácok zavarták meg. 
-Minden rendbe?-kérdezte aggódva Cal.
-Persze! Miért?-kérdezte Luke.
-Mert Réka kinyírta David-et!-mondta idegesen.
-Hogy?-kérdeztem értetlenül.
Aztán kimentünk és én oda mentem a zokogó barátnőmhöz.
-Semmi baj!-öleltem meg.
-De megöltem és olyan lettem mint te!-húzódott el tőlem.
Ez a mondta nagyon fáj. 
-Akkor miért barátkoztál velem?-néztem rá rezzenéstelen arccal.

-Bocsánat! Hope nem így akartam!-próbálkozott.
-Felesleges próbálkoznod Réka! Te csak egy személy maradsz a sok közül! És csak úgy foglak tekinteni mint Ash barátnője semmi több!-néztem a szemeibe. (Ezt soha nem mondanám neked ;))
Inkább elmentem onnan és leültem a legközelebbi padra. Az arcomat a kezeimbe temettem. Nem tudom mivel érdemeltem ezt ki. Azt sem tudom, hogy hogyan lesz tovább.

Ezt volt az év utolsó része :) Boldog Új Évet Mindenkinek!

37.rész

(zene)
Ahogy haza értünk az orvostól leültünk a kanapéra és elgondolkoztunk mindenen ami körülöttünk zajlik. Például ezen a David gyereken.
-Kicsim! Mi lenne, ha ezt a srácot valahogy kinyírnád mint Tony-t?
-Hmm... Jó ötlet! De egy bibi van, hogy akkor mindenki aki ismerte őket gyanakodni fognak.-vázoltam fel a dolgot.
-Bassza meg! Ez igaz!-állt fel Luke.
Ahogy ezt ki mondta csengettek. Oda ment és kinyitotta az ajtót. Megint az a David gyerek volt itt. Rám mosolygott megint és be jött.

-Mi újság cica?-ült le mellém.
-Semmi! És nem vagyok a cicád!-vágtam le neki egy pofont.
Ő csak tovább mosolygott. Annyira irritált, hogy legszívesebben már most megöltem volna. Csak sajnos nem tehettem. Fel álltam és oda mentem Luke-hoz. 
-Pedig jó lenne, ha engem választanál ez helyett!-nézett lenézően végig Luke-n. 
-Vagy most el takarodsz innen vagy én baszlak ki, de annyit mondok, hogy akkor nem éred meg a holnapot!-vettem el egy kést a tartóból és a hátam mögé dugtam. 
-Oké, oké! De cica annyit jegyezz meg, hogy az enyém leszel!-lépett ki az ajtón.
Eldobtam a kést és szenvedélyesen megcsókoltam Luke-t.

36.rész

(zene)
Reggel arra keltem, hogy lent Luke-t valaki nagyon felhúzhatta. Lassan lesétáltam a lépcsőn. Láttam, hogy megint az a David gyerek volt ott. 
-Hope az enyém! Nem fogod el venni tőlem! Úgy ahogy az apád se vette el tőlem!-csapta be az ajtót Luke.
Ahogy megfordult és észre vett oda jött hozzám és egy csókot nyomott az ajkaimra. Amit én viszonoztam is. Amikor elváltak az ajkaink Luke kicsit elmosolyodott. 
-Ma kell vissza menned az orvoshoz nem?-simogatta a hasam.
-De!-tettem a kezem a kezére. 
Felöltöztünk és elindultunk az orvoshoz. Luke összekulcsolta az ujjainkat amikor beértünk a rendelőbe. Rengeteg kismama volt ott. El se tudom magam képzelni majd a 9.hónapba. Akkora pocakkal. A gondolkozásomból egy aranyos női hang zökkentett ki. Ahogy felálltam el is felejtettem, hogy az ujjaink össze voltak kulcsolva. Ezért amikor felálltam Luke-t is magammal rántottam. Ő csak morgott egyet és be jött velem ő is. Megint arra az asztalra kellett fel feküdnöm. Az orvos megint egy olyan ragacsos izét rakott a hasamra. Aztán elkezdte rajta mozgatni azt a szerkezetet. A monitoron pedig meg jelent a mi kicsikénk.

Luke megszorította a kezem. Annyira jó apuka lesz belőle az már biztos. 
-Nagyon egészséges a kis srác! Élettel teli kis gyermek lesz!-mosolygott ránk az orvos.
Mi pedig viszonoztuk a gesztusát és mind a ketten rá mosolyogtunk.

35.rész

(zene)

Sziasztok! Ez egy karácsonyi rész ami kicsit el tér a történettől :) Jó olvasást! 

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Reggel amikor felébredtem Luke még javába aludt. Így én nyugodtan a fa alá tudtam tenni az ajándékomat. Ami egy Green Day CD volt. Tudom jól, hogy imádja őket. Amikor becsomagoltam szépen beraktam a fa alá. Mikor hallottam, hogy jön le a lépcsőn gyorsan leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Úgy csináltam mintha nem történt volna semmi sem. Luke le ült mellém.

-Boldog Karácsonyt édesem!-csókolt meg.

-Boldog Karácsonyt kicsim!-mosolyogtam rá.

Luke át nyújtott egy kis dobozkát amibe egy gyönyörű nyaklánc volt. 

-Luke! Ez gyönyörű!-néztem a kék szemeibe.

-Pont mint te!-rakta a nyakamba a nyakláncot. 

Luke oda ment a fához és kivette alóla a CD-t. Kibontotta és mosolyogva nézett rám. 

-Tetszik?-kérdeztem félve.

-Nagyon! Évek óta erre vágytam! Köszönöm kicsim!-csókolt meg.

Azt hiszem még is csak boldog a karácsonyunk. 

-Eltudod hinni, hogy te és én plusz egy kisfiú itt vagyunk?

-Nehezen, de el! Főleg ahogy indultak a dolgaink!-néztem a szemébe. 

34.rész

Egy videó a bloghoz :)
Amiből sok mindent megtudhattok. Például az új bonyodalmakat kiváltó személyről!



Kicsit még lustálkodtunk aztán felöltöztünk. Lementünk a konyhába és megreggeliztünk. Mikor végeztünk a reggelivel csengettek. Oda mentem és kinyitottam az ajtót. Közben Luke is mellém állt. Aki az ajtóban állt az egy fiatal srác volt.
-Helló! Én David vagyok Tony fia. Aki egyben Elizabeth bátya.-mosolygott ránk. 

Nem nézett ki rosszul, de nem engedhettük be. Ki tudja milyen. 
-Csá! Én meg Luke ő pedig Hope!-mutatkozott be Luke.
-Tudom kik vagytok! Nyugi nem marad nyugodt az életetek!-kacsintott ránk. 
Aztán hátat fordított é elment. Úgy érzem, hogy nem lesz szép szent esténk. De remélem nem olyan mint az apja. 
-Bassza meg!-vert bele egyet a falba Luke.
Én is valahogy így gondoltam csak nem mondtam ki. Hogy lehet egy családba ennyi brutális ember? Erre sajnos még senki sem tudja a választ. Becsuktam az ajtót és lecsúsztam a földre. Le gördült egy könnycsepp az arcomon. És azt követte több ezer. Luke letérdelt elém és a kezei közé fogta az arcom. Minden egyes könnycseppet lecsókolt az arcomról. 

33.rész

(zene)
Hajnalban fél álomba voltam és a kezem lelógott az ágyról. Egyszer csak éreztem, hogy valaki az ujjait az ujjaimra kulcsolta. Lenéztem és láttam, hogy Luke keze az. Mikor megfordultam szembe találtam magam a csodás mosolyával. 

Elengedtem a kezét és hozzá bújtam. Egyszerűen imádom. Ő számomra a NAGY Ő.  Luke pedig átkarolta a derekam és egy puszit nyomott a homlokomra. 
-Kicsim! Emlékszel még az utolsó vitánkra?-nézett rám.
-Igen!-néztem a szemébe.
-Nagyon sajnálom, hogy azt mondtam, hogy kár volt téged feleségül vennem és felcsinálnom!-könnyek gyűltek a kék szemeibe.
Közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Mikor az ajkaink elváltak rá mosolyogtam és ezt ő is viszonozta. 
-Szeretlek!-nyomott egy puszit az arcomra.
-Szeretlek!-csókoltam meg. 
Amikor a csókunk véget ért a fejemet a mellkasára hajtottam.

32.rész

(zene)
Luke csak elmosolyodott. Mivel tudja, hogy nem szexelhetünk most még ezért egyre gyakrabban csinálja ezt. Ez a csók után bele néztem a gyönyörű kék íriszeibe. El is vesztem bennük mint mindig. Én is elmosolyodtam. 
-Na és most mit gondolsz?-húzott közelebb magához.
-Nem volt hülyeség! Főleg, hogy te vagy a férjem!-csókoltam meg.
De ezt a csókot Tony zavarta meg. Még jó, hogy közel voltak a kések. Elvettem egyet. Közelebb jött hozzám.
-Szia cica! A gazdád szomorú lesz, ha nem adsz neki még egy csókot.-mosolygott rám.
Undorító volt.
-Anyád a cica!-a kést a szívébe vágtam.
Majd kihúztam. Tony össze esett és meghalt. Luke csak meglepődötten nézett rám.
-Most mi van?-vontam meg a vállam.
-Az, hogy kinyírtad Tony-t!-mosolyodott el.
Én meg már azt hittem, hogy ezzel valami rosszat cselekedtem. Luke csak rám mosolygott.

Hogy tudtam én egy percig is azt gondolni, hogy rossz ötlet volt vele összekötnöm az életem? Erre még magam se tudom a választ. Megölelt és eltüntettük Tony hulláját. Szerencsénkre itt erre felé kevés a rendőr. Vissza mentünk a házba és leültünk a kanapéra.
Vajon most már nyugodtan élhetünk? Vagy van valaki aki még bekavarhat?

31.rész

(zene)
Ahogy kilépett az ajtón én zokogásba törtem ki. Legszívesebben utána mentem volna, de tudom, hogy hülyeség lett volna. Csak még jobban utálna. Ezért inkább elmentem fürdeni. Beültem a kádba és elgondolkodtam a házasságunkon. Vajon jó ötlet volt ez az egész? Megforgatom az ujjamon az arany gyűrűt amivel össze kötöttük az életünket. Arra jutok, hogy nagyon nem volt jó ötlet mivel így még nagyobb veszélynek vagyunk ki téve. Főleg, hogy a pocakomba növekszik egy kisfiú. Amíg ezen gondolkoztam ajtó csapódást hallottam lentről. Ki másztam a kádból megtörülköztem és felöltöztem aztán lementem a lépcsőn. Ahogy le értem Luke a karjai közé zárt. A szemeimbe megint könnyek gyűltek. Luke kicsit elhúzódott tőlem. Letörölte a könnyeimet és szomorúan nézett rám.

-Sajnálom kicsim!-csókolt meg.
-Nem haragszom!-mosolyodtam el.
Amit mondtam, hogy nem haragszom azt hazudtam. Mert szerintem nem nagyon volt jó ötlet, hogy összeházasodtunk. 
-Kicsim! Nekem elmondhatod, hogy mi bánt!-mosolygott rám.
-Csak nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet volt összeházasodnunk!-néztem a kék szemeibe.
Ő csak megrázta a fejét és az ajkait az ajkaimra tapasztotta. Lassan, de érzékien csókolt. Közben a kezei a derekamról lecsúsztak a fenekemre. Luke pedig bele markolt én pedig a csókunkba nyögtem.

30.rész

(zene)
Reggel arra ébredtem, hogy Luke édes csókokkal hintette be a nyakam. De amikor megfordultam sajnos csalódnom kellett mert Tony volt ott. Undorodva néztem rá.
-Jó reggelt szépség!-mondta mosolyogva.
-Jobb is lehetne szörnyeteg!-mondtam neki flegmán.
Több mint valószínű, hogy kár volt mert Luke lépett be az ajtón mögötte pedig jött egy férfi aki egy kést tartott Luke nyakához. 
-Kislány két választásod van: vagy megcsókolsz, vagy a pasidnak annyi!-mondta tök komolyan.
Rá néztem Luke-ra aki csak szomorúan nézett rám.
-Csókold meg édes és akkor én is életbe maradok.-jelent meg egy apró mosoly az arcán.

Behunytam a szemem és közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Be vallom nagyon szar érzés volt. Mikor ajkaink elváltak hirtelen nagyon hány ingerem lett. Gyorsan ki mentem a mosdóba és kijött belőlem minden. Amikor végeztem vissza mentem. Tony és a másik férfi már nem voltak ott. Oda mentem Luke-hoz és megöleltem.
-Remélem élvezted a csókját!-lökött el magától.
-Lett volna más választásom?-kérdeztem ingerülten.
-Igen lehetett volna, hogy tökön rúgod és elküldöd melegebb éghajlatra!-emelte fel a hangját ő is. 
-De te is azt mondtad, hogy csókoljam meg!-ordítottam rá.
Ő csak megvonta a vállát és felöltözött. Aztán kilépett a házból.

29.rész

(zene)
Kicsit még maradtunk aztán elindultunk. Mert már a pocakomba a parányi élőlény éhes lett. El köszöntünk a srácoktól és haza indultunk. Mikor haza értünk neki estem a kajálásnak. Luke pedig nevetve nézett engem. 
-Mit nevetsz?-kérdeztem teli szájjal.
-Semmit édesem!-nyomott egy puszit a homlokomra. 
Én csak a mellkasába fúrtam a fejem. Annyira imádom, hogy az már fájdalmas. Át öltöztem aztán be mentem a zene szobába. Szerencsémre volt ott egy zongora. Be álltam mögé és játszani kezdtem rajta. Eszembe jutott egy dal és azt elkezdtem énekelni.

Közbe be jött Luke is. Csak meglepetten hallgatta ahogy éneklem. Mikor befejeztem oda jött hozzám és hátulról át karolt. 
-Gyönyörű hangod van!-csókolt a nyakamba. 
-Köszönöm!-fordultam szembe vele.
Imádom ezt a gyönyörű kék szem pár. Ennél szebb nincs is a világon az biztos. 

28.rész

(zene)
Miután Luke megitta a kávéját felöltöztünk és elmentünk a srácokhoz. Azért Tony miatt nem fogjuk a barátainkat elveszíteni. Mikor oda értünk a srácok már nagyba próbáltak. Én leültem Réka mellé Luke pedig be állt Mike és Cal közé. Elkezdték játszani a Heartache on the big screen-t. Pont ezt a kedvenc számom mert ez szólt a fülembe amikor elkezdtem dolgozni Luke-nál. Miután befejezték a dalt Réka és én elkezdtünk tapsolni. A fiúk meg elkezdték a szokásos hülyeségüket és ez akart lenni az öröm táncuk.

Mi Rékával annyit röhögtünk ezen a táncon. Nem véletlenül választottunk párt közülük. Igaz én Calt és Miket is választhattam volna, de inkább Luke-t választottam. Ő számomra a tökéletes. 
-Milyen tökéletesek igaz?-kérdezte mosolyogva Réka.
-Pontosan!-feleltem úgy szint mosolyogva. 
Egymásra néztünk és elnevettük magunkat, hogy ilyen bolond pasijaink vannak. Mire megfordultunk ők már hülye fejeket vágtak.

Nekem még mindig Luke a leghelyesebb tudom mindig elmondom, de így igaz. Az a nézése engem meg őrjít. Annyira cuki.

27.rész

(zene)
Reggel arra ébredtünk, hogy valaki kopog. Ki keltem az ágyból lementem és kinyitottam az ajtót. Amikor megláttam, hogy ki az egyből kipattantak a szemeim. Hát Tony állt az ajtóba. Rezzenéstelen arccal néztem rá.

-Szia cica! Hol a gazdád?-kérdezte röhögve. 
Legszívesebben olyat be vertem volna neki, de nem tettem mert Luke jött le a lépcsőn. 
-Itt vagyok! Ha valamit szeretnél tőle csak az én testemen át!-állt elém Luke.
Be kell vallanom nagyon féltem, hogy valami baja esik. Esküszöm érte sokkal jobban aggódok mint magamért. Ő az aki a legjobban számít. 
-Magammal szeretném vinni a szépséget!-nézett rám Tony.
-De nem fogod!-csapta be az ajtót Luke.
Mikor megfordult megöleltem. Látszott rajta, hogy ideges ezért egy csókot leheltem az ajkaira. 
-Köszönöm!-leheltem az ajkaira a szavakat.
-Ugyan! Még is csak a feleségem vagy!-mosolyodott el.
Be mentünk a konyhába és csináltam kávét az én drágaságos pasimnak. Mikor kész lett kiöntöttem egy pohárba és oda adtam neki. Ő pedig csak nézett rám.

-Mi az?-kérdeztem mosolyogva.
-Az, hogy a gyermekem anyja ilyen gyönyörű!-csókolt meg. 
Mikor ajkaink elváltak elvesztem a gyönyörű kék íriszeibe. 

26.rész

(zene)
Mikor Luke el énekelte nekem az Amnesia-t nagyon meglepődtem. Azt hittem, hogy ő nem ilyen. De ez valahogy enyhítette a dühömet és egyszerűen nem tudtam rá haragudni. Ő megölelt én pedig viszonoztam mivel imádom. Luke kicsit elhúzódott tőlem és megcsókolt. Mikor az ajkaink elváltak előhúzott a háta mögül egy táblát. És maga elé rakta.

Ez rá egyáltalán nem volt igaz, hogy szép vagyok, de a kicsire biztos. 
-De édes vagy!-csókoltam meg.
Azt hiszem senkivel nem békültem még ki ilyen hamar. Igaz, hogy ő a férjem és a kisfiam apja. 
-Na kicsi pingvinem mit csináljunk?-kérdezte mosolyogva. 
-Nekem mindegy csak veled lehessek!-bújtam hozzá. 
Felkapott menyasszony pózba és úgy levitt a nappaliba. Letett a kanapéra és bekapcsolta a tévét. Amibe a Madagaszkár Pingvinjei ment. 

25.rész

Ebből a zenéből van a részlet 

"Micsoda tévedés az, hogy a szív sohasem téved. Erre akkor jöttem rá, mikor megismertelek téged. Amilyen csodás volt a kezdet, olyan csúnya lett a vége"

Amikor haza értünk egyből kérdőre vontam Luke-t. Nem azért mert annyira aggódok Tony-ért. Isten mentsen, hogy én aggódjak azért a fasziért. 
-Miért csináltad ezt?-néztem  szemébe. 
-Mert már egyszerűen elegem van belőle!-mondta idegesen.
-Jó, de akkor sem kellett volna!-mondtam higgadtan.
-Tudod mit? Az lett volna a legjobb, ha nem veszlek feleségül és nem csinállak fel!-emelte fel a hangját.
-Ó! Igen? Akkor tessék! Remélem majd egy olyan lánynak adod oda aki megérdemli és boldog leszel vele!-adtam oda neki a jegygyűrűt és azt az arany gyűrűt amivel össze kötöttük az életünket.
Éreztem, hogy mindjárt elsírom magam ezért felmentem a szobánkba.
-Hope! Ne csináld már!-hallottam Luke hangját lentről.
-Ja és a gyereket se láthatod!-kiabáltam vissza neki. 
~Luke szemszöge~
Ekkora egy hülye fasz is csak én lehetek. Egy rózsa csokorral tuti nem fogom tudni kiengesztelni. Pedig ő az a lány akit szeretek. De hogyan fogom tudni kiengesztelni? Talán egy romantikus este? Á dehogy mivel a mi kisfiunkat hordja a szíve alatt. Eszembe jutott valami. Eléneklem neki az Amnesia-t. Megfogtam a gitáromat és oda álltam a szobánk elé. Aztán elkezdtem énekelni.

Elautóztam azok a helyek mellett, ahol együtt lógtunk, émelyítő
Az utolsó csókunkra gondoltam, milyen íze is volt
És bár a barátaid azt mondják, jól vagy
Valahol magányosnak érzed magad, annak ellenére is, hogy ő ott van melletted
Amikor azokat a szavakat mondja, amik megbántanak téged, elolvasod azokat, amiket én írtam neked?

Néha eltűnődöm, ez csak egy hazugság volt?
Ha igaz volt, ami köztünk volt, akkor hogy lehetsz jól?

 Emlékszem a napra, amikor azt mondtad, elmész

Emlékszem, ahogy a sminked folyt le az arcodon
És magad mögött hagytad az álmokat, nem volt rájuk szükségedAhogy minden egyes kívánságra sem, amiket kívántunkBárcsak amnéziásan ébrednék felÉs elfelejteném azokat a hülye kis apró dolgokatMint például milyen érzés volt elaludni mellettedAz emlékeket, amiktől nem tudok szabadulniMert én egyáltalán nem vagyok jól

Amikor elénekeltem az utolsó sort is láttam, hogy 

nyitódik az ajtó  és Hope könnyes szemekkel néz 

rám. 
-Miért nem tudok rád haragudni?-kérdezte egy apró mosoly kíséretében.

-Én azt nem tudhatom!-léptem közelebb hozzá. 

Letettem a gitárt és jó szorosan magamhoz 

húztam.

24.rész

(zene)
Amikor oda értünk az orvoshoz egyből be is hívtak minket mert pont addigra értünk be amire kellett. Be mentünk és nekem megint fel kellett feküdnöm egy ágyra. Luke pedig mellém állt és összekulcsolta az ujjainkat. A doki megint valami ragacsos izét nyomott a hasamra. Elkezdte mozgatni azt a valamit a hasamon és a gép ki is mutatta a mi kisfiunkat.

Rá néztem Luke-ra akinek egy könnycsepp csillogott a gyönyörű kék szemeibe. Mikor vége lett az orvos adott egy papírt amivel le tudtam törölni a hasamról azt ragacsos valamit. Fel álltam és elköszöntünk az orvostól. Haza indultunk, de szembe jött velünk Tony.
-Jaj! De aranyosak vagytok!-fintorodott el.
-A jó édes kurva anyádat!-mormogtam az orrom alatt.
Luke is viszonozta ezt a fintort.

Én csak elnevettem magam rajta. De ezt nagyon kár volt tennem mert Tony irigykedve nézett ránk.
-Miért küldted rám tegnap Sarah-t?-nézett mérgesen Luke Tony-ra.
-Azt hittem, hogy tetszik neked!-nevetett fel gúnyosan.
Luke csak rossz állóan megrázta a fejét. Ez tudtam, hogy nem jelent jót. Megpróbáltam vissza fogni Luke-t, de nem jött össze ezért bevert egyet Tony-nak utána meg még többet míg a földre rogyott. Utána még oldalba rúgta és kézen fogott aztán most már tényleg haza indultunk.

23.rész

(zene)
~Luke szemszöge~
Hope a karjaim közt ébredt fel. Ami nekem nagy boldogság volt, hogy a vitánk után is ugyan olyan csoda szép és aranyos. A gondolkodásomból az édes hangja zökkentett ki.
-Jó reggelt!-mosolygott rám kedvesen.
-Neked is!-viszonoztam a gesztusát.

Próbált ki bújni a karjaim közül, de én nem engedtem. Ő pedig kénytelen volt a fejét a mellkasomba fúrni. Összekulcsoltam az ujjainkat. 
-Luke! Miért nem engedsz el?-nézett fel rám.
-Mert még kiszeretném élvezni a közelségedet amíg Tony vagy meg nem öl vagy el nem szakít tőled!-néztem rá.
~Hope szemszöge~
Amit Luke mondott nagyon meghatott és a szemeim is bekönnyesedtek. Még jobban hozzá bújtam. Már, ha az lehetséges. A tegnapi vitánk után rá jöttem, hogy nekem ő jelenti a világot. Rá néztem és egy apró mosoly jelent meg az ajkaimon.

Luke pedig egy puszit nyomott a homlokomra. Eszembe jutott, hogy ma kell az orvoshoz is vissza menni.
-Édesem! Ma vissza kell menni az orvoshoz.
-Oké!-elengedett és felöltöztünk. 

22.rész

(zene)
Már jó ideje a plázában amikor egy számomra ismeretlen csaj jött oda és smárolta le Luke-t. Luke nem hogy ellenkezett volna inkább vissza csókolt a csajnak. Kézen fogtam Rékát és kiráncigáltam a plázából. Haza mentünk én felmentem a szobánkba és vettem elő egy 100 darabos zsebkendőt. Leültem és zokogni kezdtem. Gondolhattam volna, hogy ez lesz ennek a vége, de a szerelem elvakított. Ekkor hallottam, hogy csapódik a bejárati ajtó. Kicsit összerezzentem, de nem nagyon foglalkoztam vele. Lépteket hallottam az ajtó felől és Luke nyitott be. Leült mellém és átkarolt.
-Miért?-álltam fel mellőle.
-Hidd el véletlen volt!-mentegetőzött.

-Jó inkább hagyjuk!-(úgy állt be ahogy a képen van).
Kimentem a szobából le a nappaliba.
~Luke szemszöge~
Az a csaj aki megcsókolt az Elizabeth legjobb barátnője volt. Mindig is tetszettem neki. De nem tudom, hogy miért pont most. Vagyis meg van az a rohadék Tony megint. 
-Hogy az a kurva Tony!-vertem bele egyet a falba.
Lementem és oda ültem Hope mellé.
-Édesem!-húztam magamhoz közel és nem engedtem el.
-Luke kérlek!-próbált kibújni a kezeim közül.
-Hope nekem te és a kicsi vagytok a legfontosabbak!-egy apró csókot hagytam a nyakán. 
Ő csak hozzám bújt és így maradtunk a nap hátra lévő részében és közben tévéztünk.

21.rész

(zene)
Ma csajos napot tartunk Rékával. De ez nem lesz az a tipikus csajos nap mivel Luke elkísér. Nehogy Tony megjelenjen és véletlenül se essen bajom. De inkább nekem essen bajom mint neki. 
-Na indulhatunk?-kérdezte mosolyogva Réka.
-Igen!-feleltük egyszerre.
Elindultuk először egy ajándék boltba ahova csak én mentem be. Vettem egy plüss pingvint Luke-nak. Kifizettem és kimentem a boltból. Eldugtam a hátam mögé. Lábujjhegyre álltam és megcsókoltam Luke-t. Amikor ajkaink elváltak oda adtam neki a pingvint.

Ő pedig hülye fejet vágott. Réka és én pedig már sírtunk a nevetéstől. Luke összekulcsolta az ujjainkat és így mentünk tovább. Azt észre vettem, hogy Luke mindig Réka fenekét bámulta. Ez fájt, de mit is vártam. Terhesen már nem vagyok olyan szexi sőt az előtt se voltam. Ettől a gondolattól bekönnyezett a szemem amit Luke is észrevett. 
-Te menj csak mi majd megyünk utánad!-mondta Luke Rékának.
Réka csak biccentett egyet. És tovább ment egyenesen be az üzletbe. 
-Mi a baj?-ölelt meg.
Én pedig ellöktem magamtól. A kék íriszeibe néztem.
-Az, hogy egész úton Réka fenekét bámultad!-töröltem meg a szemem.
-Édesem! Nekem akkor is te vagy a leggyönyörűbb!-nyomott egy puszit a homlokomra.
Mikor már kicsit ki engesztelt kézen fogva mentünk Réka után.

20.rész

(zene)
3 héttel később:
Ma engedik haza Luke-t. Én sajnos nem tudok elmenni érte mert mostanában nagyon fáj a hasam. Van olyan, hogy reggelente fel sem tudok kelni az ágyból mert annyira szédülök. De azt mondta az orvos, hogy ez normális. Én viszont nem nagyon bírom már. Pedig még csak a 3. hónapba vagyok. A gondolkozásomat az ajtó csukódása zavarta meg.
-Hope!-kiabált fel Mike.
-Megyek!-kiabáltam vissza.
Fel álltam az ágyról igaz kicsit megszédültem, de utána már jobb lett. Lementem a lépcsőn és Luke fel kapott és megpörgetett a levegőbe. Mikor a lábaim földet értek Luke megcsókolt. Mikor az ajkaink elváltak Luke rám mosolygott és megsimította a hasam.

-De szeretlek!-öleltem meg.
-De édesek vagytok!-mondta kislányos hangon Cal.
Mi csak nevettünk rajta ahogy ő is nevetett saját magán. Mikor kicsit arrébb mentünk észre vettük, hogy van egy lány Ash-el.
-Jaj, de illetlen vagyok! Szabó Réka vagyok!-nyújtotta a kezét.
-Örvendek! Én Hope Hemmings vagyok!-ráztam kezet vele.
-Ó! Ti házasok vagytok?-kérdezte nagy mosollyal az arcán.
-Igen!-felelte Luke.
-Én pedig Ash barátnője vagyok!-nézett mosolyogva Ash-re. 
Nagyon aranyos lánynak látszik. Ash nagyon megérdemli őt. Nagyon össze illenek.

19.rész

(zene)
Sírva futottam ki a teremből egy orvost keresni. Nem sokára megtaláltam az orvost és beráncigáltam Luke szobájába. Az orvos megkezdte Luke újra élesztését. Nekem addig ki kellett mennem. A könnyeim patakokba hullottak. 1 óra múlva kijött az orvos. 
-Sikerült újra élesztenünk Mr. Hemmings-et!-mosolyodott el.
A szívemről egy nagy kő esett le. Bementem a szobába és sajnos Luke szemei még mindig csukva voltak. De újra életbe volt. Egy apró mosoly rajzolódott az ajkaimra.

Leültem Luke mellé és össze kulcsoltam az ujjainkat. Egyszer csak azt vettem észre, hogy kinyitotta a szemeit. Életem legboldogabb perce volt. Persze még boldogabb leszek, ha megszületik a kisfiunk. Rá néztem és Ő is rám nézett. Végre újra láthattam a gyönyörű kék íriszeit. 
-Édesem!-simítottam meg az arcát.
-Kicsim!-mondta kicsit rekedten.
A tekintetét a hasamra vezette. Elmosolyodott a kicsit már kerekedő hasamon. 
~Tony szemszöge~
Ezt nem hiszem el. Ezeket nem lehet szét választani sehogy sem. Hogy szeretheti két ember ennyire egymást. Én legalább azt hittem, hogy Luke ott hagyja amikor teherbe esik, de bal szerencsémre nem. És még a videó sem jött be. Persze Luke sem halt meg. Ami igazán bosszant, hogy ennyire kitartanak egymás mellett.

18.rész

(zene)
Még egy kicsit maradtunk Luke-nál aztán én haza indultam és a srácok is. Amikor haza értem kicsit ledőltem a kanapéra ahol akkor szexeltünk amikor ide költöztünk. Végig simítottam a bútoron és megint könnyek gyűltek a szemembe. A sírást elkerülve elővettem a telefonomat és felmentem Twitter-re ahol már ezer éve nem voltam fent. Ahol egy ismeretlen lány küldött egy képet Luke-ról, hogy jobbulást kíván Luke-nak és együtt érez velem.

Jobbulást Luke-nak! Neked pedig kitartást! Együtt érzek veled!

Ezek nagyon jól esnek. Azért még vannak kedves emberek. Felmentem lezuhanyoztam és felöltöztem. Befeküdtem az ágyba és hamar el is aludtam.
/
Másnap reggel nagyon nehezen ki keltem az ágyból. Bevallom nagyon lusta voltam. Felöltöztem és elindultam Luke-hoz a kórházba. Amikor beléptem a szobájába szomorúan vettem tudomásul, hogy még mindig eszméletlen. Leültem az ágya mellé. Ekkor elnémultak a gépek. Ami azt jelentette, hogy leállt a szíve. 

17.rész

(zene)
Ma kell elmondanom a srácoknak, hogy mi történt Luke-al. Nagyon félek, hogy hogyan fognak reagálni. Persze tudom, hogy a legjobb barátjukról van szó ezért nem fogom egyből azt mondani, hogy lehet, hogy a haverotok megfog halni. Amikor bejöttek a házba nagy levegőt vettem és bementem hozzájuk a nappaliba.
-Azért hívtalak ide titeket mert-itt nagy levegőt vettem-lehet, hogy Luke nem éli túl a mai napot.-csuklott el a hangom.
Legjobban Cal-t érintette meg. Egy könnycsepp gördült ki a szemeiből amit követett több ezer.

Felöltöztünk és elindultunk a kórházba. Amikor Luke szobája elé értünk mindegyikünk nagy levegőt vett és bementünk a szobába. Leültem az ágya mellé ahol tegnap is ültem. Megint el sírtam magam. Nagyon nem szeretném elveszíteni a férjemet aki egyben a gyermekem apja is.
-Kérlek édesem maradj velem!-mondtam neki zokogva.
Legfontosabb ember az életembe akit soha nem tudnék el engedni. Túlságosan szeretem. Mégis őt választottam életem párjának. Eszembe jutott az utolsó vitánk és még jobban sírtam. Tony-t megfogom ölni. Engem nem nagyon érdekel, hogy börtönbe fogok kerülni. Én akkor is megfogom védeni a férjemet és a kisfiamat. Ők a legfontosabbak és persze a srácok is fontosak, de nem annyira mint Luke és a fiunk.

16.rész

(zene)
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem fel. 
-Haló!-szóltam bele félálomba.
-Maga Mrs. Hemmings?-kérdezte egy nő.
-Igen!-ültem fel az ágyon.
Egyre rosszabb előérzeteim lettek. Csak Luke-ra tudtam gondolni.
-Hát a férje Luke súlyos állapotba van!-mondta halál nyugodtan a nő.
Nekem pedig könnyek gyűltek a szemembe és kikeltem az ágyból. Felöltöztem és gyorsan megcsináltam a reggeli rutinomat. Lementem a lépcsőn. Felkaptam a cipőm és futni kezdtem a kórházig. Nagyon aggódtam Luke miatt. Amikor beértem felmentem az emeletre. Oda sétáltam Luke szobájának az ajtajához. Benyitottam és oda sétáltam az ágyához. Elkapott a sírás és sírva ültem le az ágya mellé.

Össze kulcsoltam az ujjainkat és a másik kezemet pedig a hasamra tettem. Nagyon féltem, hogy elveszítem a gyermekem apját. Aki egyben az életem értelme is. Bejött az orvos és tájékoztatott, hogy mi történt. 
-Hát Mr. Hemmings-et 2-szer vállon szúrták és egy golyót ereztettek  a mellkasába. Nagy szerencse, hogy túl élte.-magyarázta a doki. 
A szemembe megint könnyek gyűltek. Nagyon rossz érzés volt. Még a legrosszabb ellenségemnek sem kívánnám ezt az érzést.

15.rész

(zene)
Kibújtam Luke biztonságot nyújtó karjai közül. 
-Menjünk vissza a srácokhoz!-fogtam meg a bőröndömet.
Luke elvette a bőröndöt a kezemből. Mióta kibékültünk még a széltől is óv. Annyira jól esik, hogy ennyire törődik velem. Amikor az ajtónk elé értünk Luke illedelmesen előre engedett. Mivel már délután 3 óra volt én elmentem zuhanyozni. Tudom, hogy még "korai", de én így szoktam, ha nem érzem jól magam. Ami most totálisan igaz. Nem Luke miatt és nem is a kicsi miatt hanem inkább az a Tony miatt. Mikor végeztem a fürdéssel befeküdtem az ágyunkba.
-Luke elment Tony-hoz!-rontott be idegesen Cal.
-Cal! Ez nem jó vicc!-ültem fel az ágyon.
-Ez nem vicc!-mondta halál komolyan. 
Én felálltam és lementem a többiekhez és tényleg nem volt ott. A sírás kerülgetett ezért vissza mentem mert nem szeretném, ha látnák, hogy én ilyen érzékeny vagyok. Elfeküdtem az ágyon és úgy zokogtam.

Állandóan az járt a fejembe, hogy mi lesz velem és a kisfiunkkal. A hasamat simogatva sírtam álomba magam.

14.rész

(zene)
Reggel amikor lementem a lépcsőn megláttam, hogy Luke szinte egész testével lelóg a kanapéról. Elmosolyodtam és oda mentem hozzá. Megsimogattam az arcát ő pedig álmoskásan rám nézett. Feljebb tornázta magát a kanapén és felült. Vett be egy rágót utána pedig rám mosolygott.
-Jó reggelt!-mosolygott még mindig.

-Neked is!-nyomtam egy puszit az arcára. 
-Egyáltalán hiszel nekem, hogy nem feküdtem le senkivel sem?-nézett a szemembe.
-Hát... Nem nagyon!-hajtottam le a fejem.
-Gondolhattam volna! Mi a faszért nem lehet elhinni, hogy én nem feküdtem le senkivel?-emelte meg a hangját.
-Miért szerinted csak megszerkesztették vagy mi?-emeltem fel a hangom én is.
-Több mint valószínű! És tudom is ki!-állt fel.
-Na?-néztem rá kérdőn. 
-Tony! És most megyek és elmondom neki, hogy hagyjon békén minket.-indult meg az ajtó felé.
-Ne Luke! Nem szeretnélek elveszíteni!-futottam utána.
-Tudsz más módszert?-fordult meg.
-Igen kibékülünk és folytatjuk az életünket és persze felneveljük a kisfiunkat!-néztem végig a szemébe. 
-Most ezt csak azért mondod, hogy ne menjek el!
-Egyáltalán nem! Nem szeretném, hogy a fiam apa nélkül nőjön fel!-csuklott el a hangom-És persze téged sem akarlak elveszíteni! Túlságosan is szeretlek!-csókoltam meg.
Luke szorosan magához húzott. Most elmondhatom, hogy teljesen biztonságban éreztem magam.

13.rész

(zene)
Ahogy beléptem a házba vegyes érzelmek kerítettek hatalmába. Eszembe jutott a sok emlék. Letettem a bőröndömet. Épp ültem volna le, de valaki csengetett. Igaz félve, de kinyitottam az ajtót. Luke állt előttem.
-Be mehetek?-érezhető volt rajta a pia szag.
Arrébb álltam, hogy betudjon jönni. Ahogy beljebb jött rá tapadt az ajkaimra. Érezhető volt az ajkain a pálinka és a vodka keveréke. 
-Kérlek hidd el nekem, hogy nem csaltalak meg!-mondta miután elváltak az ajkaink.
-Mondd meg, hogy higgyek neked, ha totál részegen ide állítasz!-néztem bele a gyönyörű szemeibe amibe bele szerettem.
Ő csak intett egyet és mosolyogva elindult az ajtó felé.

De én a keze után nyúltam és vissza húztam. 
-Kérlek maradj itt!-öleltem meg.
Luke a fülem mögé tűrt egy tincset és megcsókolt. 
-Életem! Ugye tudod, hogy szeretlek?-nézett rám.
-Tudom!-csókoltam meg. 
Nem tudom, hogy mi lett hirtelen velem, de még 2 órával ezelőtt megtudtam volna ölni. Most meg itt ölelgetem és rájöttem, hogy ő soha sem tudna megcsalni, de azért majd holnap mikor már józan lesz megbeszéljük a dolgokat.

12.rész

(zene)
Figyelem ebben a részben káromkodás lesz! Csak saját felelősségedre olvasd el!
Miközben hülyéskedtünk a srácokkal jött egy üzenetem ami egy videó volt. Felmentem az emeletre és megnéztem. Amikor megláttam összetört bennem minden. Az volt benne, hogy Luke épp egy lánnyal szexel miközben én itt vagyok terhesen. 
-Szia kicsim!-lépett be az emlegetett szamár az ajtón.
-Ne szólíts kicsimnek soha többet!-ordítottam vele.
-Miért is?-emelte fel a hangját ő is.
-Talán mert én a szívem alatt hordom a kisfiúnkat te meg más kurvákat kúrsz?-kérdeztem idegesen.
-Miről beszélsz?-nézett rám értetlenül.
-Erről!-dobtam hozzá a telefont.
Ő elindította a videót. Mikor vége lett oda jött hozzám.
-Én biztos, hogy nem dugtam meg mást csak téged!-állította biztosan.
-Akkor mondd meg mi ez a szájba baszott videó!-csuklott el a hangom.
-A kurva életbe honnan tudjam én azt!
Én már nem szóltam vissza csak összepakoltam a cuccom és elmentem máshova. Nem tudom, hogy merre megyek. 
-Hope! A rohadt életbe meghallgatnál?-futott utánam Luke.
-Figyelj! Én megértem, hogy félre kúrsz! De így kell megtudnom?-néztem fel rá.
Erre már nem tudott mit mondani. Ezért én elindultam az a ház felé ahol laktunk. De most egyedül leszek. Mondjuk nem annyira mert a szívem alatt hordom a kisfiamat. 

11.rész

(zene)
Miután ezt megtudtuk. hogy kisfiúnk lesz Luke meg sem tudott szólalni. Mikor haza értünk az ajtó előtt nyomtam egy puszit az arcára. Luke ez után még jobban nem tudott megszólalni.

-Mi a baj édesem?-simítottam meg az arcát.
-Csak még mindig nem tudom fel fogni, hogy kisfiam lesz!-magyarázta.
Én csak elmosolyodtam ezen a kijelentésén.  Bementünk a többiek pedig olyan "mondjátok már" nézéssel néztek ránk.
-Kisfiúnk lesz!-mondtuk egyszerre.
A srácok pedig mosolyogva jöttek oda hozzánk. Én leültem a kanapéra a srácok egymás mellé álltak Luke elkezdte simogatni Mike állát.

-Luke ne csináld mert még a végén fel fog állni neki!-mondtam nevetve.
-Jól van Hope ezért még számolunk!-nézett rám Mike.
-Oké! Akkor 1,2,3. És kész is-nevettem még mindig.
A többiek is már annyira nevettek, hogy mindenkinek tiszta vörös volt a feje. Imádom ezeket a srácokat!
~Tony szemszöge~
De boldogok, de már nem sokáig. Még hozzá kisfiúk lesz. Aki tiszta olyan lesz mint az apukája. Igazából ez már nem a lányom haláláról szól hanem inkább tetszik ahogy a lány mindig megijed. Luke meg állandóan védelmezi. Ez nem tetszik nekem, hogy annyira össze tartóak. De nem sokára meglátjuk milyen összetartók lesznek akkor ha a lány meglát egy videót. Amit persze én szerkesztettem meg.

10.rész

(zene)
Reggel megint arra ébredtem, hogy nagyon hányingerem van. Gyorsan ki keltem az ágyból és megcéloztam a vécét. Letérdeltem elé és kijött belőlem minden. Mikor végeztem vissza mentem Luke-hoz. 
-Jobban vagy édesem?-nézett rám kicsit álmosan.
-Igen! Csak a kicsi nem akarja az igazat.-mutattam a hasamra.
Ő csak elkezdett nevetni.

-Mi olyan vicces?-néztem rá értetlenül.
Csak megrázta a fejét jelezve, hogy semmi és megcsókolt. 
-Kicsim!-szóltam utána.
-Hm?-nézett rám a tenger kék szemeivel.
-Ma kell vissza menni az orvoshoz és ma derül ki, hogy kislányunk vagy kisfiúnk lesz. El jössz velem?
-Milyen hülye kérdés ez? Persze, hogy el megyek veled!-jött oda hozzám és megcsókolt.
Felöltöztünk és elindultunk az orvoshoz. Amikor oda értünk és leültünk a váróba Luke elkezdett dobolni a lábával. 
-Ennyire izgulsz?-kulcsoltam össze az ujjainkat.
-Eléggé!-csókolt meg. 
-Mrs. Hemmings !-szólított egy hang. 
Elindultunk a rendelőbe. Nekem fel kellett feküdnöm egy ágyra. Valami ragacsos izét rakott rám a doki. Luke pedig még mindig fogta a kezem. 
-Gratulálok maguknak kisfiúk lesz!-közölte mosolyogva az orvos.
Mosolyogva néztem Luke-ra és a szemébe egy könnycsepp csillogott.

9.rész

(zene)
Amíg ők fifáztak én elmosogattam. Amikor azzal végeztem bementem hozzájuk a nappaliba. Leültem Luke mellé aki ugyan úgy csak néző volt. A srácok szinte az egész meccset végig káromkodták.
Pár részlet:
-Baszódj meg Cal!-ordította Ash.
-Ki baszott kurva életbe!-üvöltötte Mike.
Luke átkarolt én pedig a fejemet a vállára hajtottam. Ezt a jó napot a csengő zavarta meg. Luke már ijedten nézett rám.

Bevallom én is nagyon féltem. Luke összekulcsolta az ujjainkat és úgy nyitottuk ki az ajtót. Szerencsénkre csak kis gyerekek voltak.
-Csokit vagy csalunk!-mondták az aranyos hangjukon.
Luke mindegyikőjüknek adott egy-egy marék cukrot. Mire vissza értünk  megint csengettek, de most nem kis gyerekek voltak hanem megint az a férfi. Megfogta a kezem és húzni kezdett én pedig még jobban szorítottam Luke kezét. Úgy látszik, hogy ő erősebb volt. Szép lassan elváltak az ujjaink Luke-al. Egy szeretleket eltátogtam. Luke nem hagyta, hogy elvigyen a férfi becsapta maga mögött az ajtót.
-Tony őt hagyd ki a mi problémákból!-kérte szépen.
Erre el engedett.
-Végre benőtt a fejed lágya úgy látszik!-nevetett a képünkbe.
-Akkor most már békén hagy minket?-bújtam Luke-hoz.
-Édes drágaságom én nem ilyen ember vagyok aki ilyen könnyen feladja.-kacsintott rám.
Engem még a hideg is kirázott.

Új külső !!

Remélem tetszik a blog új kinézete! Komiba megírhatjátok a véleményeteket. A fejlécet én csináltam tudom nem a legjobb. És ezért nem kell le szólni.
Itt vannak a szereplők, hogy tudjátok ki kicsoda :

Hope Hemmings (Luke felesége)

Luke Hemmings

Ashton Irwin

Calum Hood

Michael Clifford

Remélem továbbra is olvasni fogjátok!

8.rész

(zene)
Reggel Luke ölelő karjaiba ébredtem. De amikor felé fordultam szembe találtam magam a gyönyörű kék szemeivel. Ezt a remek pillanatot a csengő zavarta meg. Nagyon nehezen ki keltem az ágyból. Nem a hasam miatt mert az még nem nőtt meg annyira. Kinyitottam az ajtót és nagy szerencsénkre csak a srácok voltak.
-Szia!-üvöltötték egyszerre.
-Sziasztok!-öleltem meg őket egyesével.
Közben lejött Luke is. Megölt a tekintetével és persze azokkal a szemekkel amikbe én totálisan bele szerettem.

-Helló srácok!-pacsizott le a többiekkel.
Át karolta a derekam és így húzott közelebb magához. 
-Imádlak! És úgy megdugnálak!-súgta a fülembe.
Én csak elnevettem magam. Azt hiszem kicsit hangosabban a kelleténél.
-Milyen perverz dolgokat súgtál az asszony fülébe?-kérdezte röhögve Cal.
-Kurva vicces vagy!-mondta Luke.
Én inkább magukra hagytam őket. Inkább mentem és főztem ebédet. A legegyszerűbb ételt csináltam ami nem más mint Milánói makaróni. Mikor elkészítettem. Elővettem 4 tányért és egyet magamnak. Szedtem mindenkinek.
-Srácok! Kaja!!-kiabáltam amilyen hangosan csak tudtam.
A fiúk futottak ki a konyhába mindenki leült és percek leforgása alatt meg is ették. Utána be mentek a nappaliba fifázni.

7.rész

(zene)
Ahogy megtudtuk, hogy gyerekünk lesz Luke nagyon sokat mosolyog. Nem mintha eddig nem mosolygott volna eleget. Most mintha kicserélték volna. De én nem voltam olyan boldog mint ő. Nem tudom elképzelni, hogy mi lesz, ha ez a gaz ember megtudja, hogy terhes vagyok. Bele se merek gondolni. Már a gondolatától is kiráz a hideg. Beléptünk a házunkba én felmentem a szobánkba és leültem az ágyra. Elkezdtem gondolkodni, hogy mit kéne tenni. De sehogy sem jutottam a semmire. A könnyeim pedig utat nyertek maguknak. 
-Mi a baj édesem?-lépett be a szobába Luke.
-Nagyon féltem a kicsit és nem tudom, hogy ez a barom állat mit fog tenni, ha megszületik.-mondtam sírva.
-Megoldjuk!-ölelt meg.

El sem akartam engedni ő a legfontosabb ember az életembe és nem szeretném elveszíteni. Ha kell még ölök is, hogy ő velem maradjon. 
-Szeretlek!-csókoltam meg.
-Én is szeretlek mindennél jobban!-lehelte az ajkaimra. 
Nagyon sokat jelentenek nekem ezek a szavak. Ebből tudom, hogy még mindig szeret.

6.rész

(zene)
Ma megyünk el a nőgyógyászhoz. Már nagyon izgulok. Nem jönne jól egy baba főleg nem ilyen helyzetbe. Amíg itt van ez a férfi nem vállalhatok be egy kisbabát. Akinek ugyan úgy veszélyben van az élete. Amíg ezen gondolkoztam csak arra eszméltem fel, hogy oda értünk az orvoshoz. Ahogy beértünk a váróba egy csomó terhes nő volt ott. Luke hátulról átkarolt és a fejét a vállamon pihentette. Egyszer csak egy kedves női hang szólított. Elfordítottam a fejem a hang irányába. Mutatták, hogy menjek be én így is tettem. Az orvos egy 30 év körüli férfi volt. 
-Jó napot! Mi a panasza?-kérdezte kedvesen.
-Jó napot! 2 napja hányok és émelygek.
-Párkapcsolatban él?
-Igen!
-Mikor feküdtek le utoljára?
-3 napja.
-Tessék itt egy terhességi teszt!
Elmentem a mosdóba. Le ültem a wc-re és megcsináltam a tesztet. Vissza vittem az orvosnak.
-Gratulálok maga terhes!-mondta mosolyogva.
-Köszönöm! Viszontlátásra.-feleltem szomorúan.
Ahogy kiléptem a rendelőből Luke aggódó tekintetével találtam szembe magam. 
-Mit mondtak?
-Terhes vagyok!-erőltettem magamra egy mosolyt.
Megfogta a kezem és megpörgetett.

-Szeretlek és a kicsit is!-simította meg a hasamat.
Én csak elmosolyodtam. Nem is tudtam, hogy vágyik egy kisbabára.

5.rész

(zene)
Reggel hangos kopogásra ébredtünk. Kimásztunk a kanapéból. (hát ez nagyon értelmes XD) Felvettünk valamit és Luke kinyitotta az ajtót. Én is oda mentem, de bárcsak ne tettem volna. Ugyan az a férfi volt megint arrébb lökte Luke-t és engem kézen fogott és maga után húzott. Be lökött egy kocsiba amibe hulla szag volt. Ekkor kezdtem félni. Több kérdés is felmerült bennem, de nem volt időm ezeken gondolkodni. Inkább a szabadulási módon kellett gondolkoznom. Mindent megpróbáltam, de rá kellett jönnöm, hogy innen szabadulás nincs. De volt egy gitár felvettem az ölembe és játszani kezdtem rajta.

Oh! Baby I Wish I Could Tell You 
How I Fell but I Can't 
Cause I'm Scared To
Oh! Boy I Wish I Could Say That....
(Itt a dal, ha valaki megakarja hallgatni)
-Neked tökéletes a hangod is!-nevetett fel.
Akkor abban a pillanatban nagyon hányingerem lett, de nem a férfitől az biztos. 
-Merre van a mosdó?-kérdeztem a hasamat fogva.
-Nem fogom meg mondani! Mert úgy is csak megszöknél.-nézett rám komolyan.
-Vagy le rókázom magát vagy megmondja, hogy hol van az a kibaszott kurva vécé!-mondtam ingerülten.
-Nem mondom meg!-nevetett fel gúnyosan.
Abban a pillanatban ki jött belőlem minden és a férfi arcáról köszönt vissza a tegnapi étel amit ettem. 
-Te büdös ribanc!-üvöltött rám.
-Mit mondtál a feleségemre?-kérdezte idegesen Luke.
-Azt, hogy egy büdös kurva!
Ekkor Luke bevert neki egy nagyot utána még megrugdosta párszor. Kézen fogott és ki mentünk abból az undorító autóból.
-Jobban vagy?-kérdezte aggódva.
-Kicsit még émelygek, de minden jó!-mosolyodtam el.
-El kéne mennünk nőgyógyászhoz!-nézett rám komolyan.
Én csak biccentettem egyet, hogy igaza van.

4.rész (18+)

(zene)

Ma költözünk be az "új" házunkba. Gyönyörű szép kívülről és belülről is. Jó nem én választottam hanem Luke.

Azt hiszem sokkal jobb lesz itt mint az előzőbe. Luke-nak is jobb lesz mert legalább nem fogja olyan sok dolog emlékeztetni 0-24-ben a szüleire. Már csak pár dobozt kell kipakolnunk és elmondhatjuk, hogy új életet kezdünk. 
-Hogy érzed itt magad?-kérdezte Luke miközben leült a kanapéra.
-Jól te?-ültem le mellé.
-Úgyszintén!-csókolt meg. 
-Szeretlek!-leheltem az ajkára a szavakat.
-Én jobban!-mosolyodott el.
Luke eldöntött a kanapén és levette a rövid nadrágom a bugyimmal együtt. Se szó, se beszéd belém mélyesztette a nyelvét és nyalni kezdett. Mikor látta, hogy már nem kell sok gyorsabban mozgatta a nyelvét.
-Ahhh-élveztem el.
-Remélem ez is tetszett édes!-csókolt meg.
-Neked mindjárt jobban fog tetszeni!-húztam mosolyra a számat. 
A hátára löktem és levettem a felsőjét, a nadrágját és az alsónadrágját is. Fölé másztam és megfogtam a férfiasságát és fel-le mozgattam rajta a kezem.

-Kicsim! Miért?-kérdezte zihálva.
-Mert te is ezt csináltad!-csókoltam meg.
Élvezet volt így látni. Nem sokára el is élvezett. Lenyaltam a kezemről a nedvét. Levettem a felsőm és a melltartóm és rá ültem a férfiasságára. Mind kettőnk száját egy nagy nyögés hagyta el. Lassan kezdtem el mozogni. Luke megfogta a derekam és változtatott a helyzetünkön megint ő volt felül én pedig alul. Egyre gyorsabban mozgott bennem. A körmeimet a vállába mélyesztettem ő pedig a nyakamat szívta. Aminek tuti nyoma marad. Egy nagy nyögés kíséretében élveztünk el egyszerre. Luke mellém feküdt én pedig felé fordultam.
-Ez volt a legjobb eddig!-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Szerintem is!-kacsintottam rá.
Eszméletlenül jól nézett így ki.