11.rész

(zene)
Miután ezt megtudtuk. hogy kisfiúnk lesz Luke meg sem tudott szólalni. Mikor haza értünk az ajtó előtt nyomtam egy puszit az arcára. Luke ez után még jobban nem tudott megszólalni.

-Mi a baj édesem?-simítottam meg az arcát.
-Csak még mindig nem tudom fel fogni, hogy kisfiam lesz!-magyarázta.
Én csak elmosolyodtam ezen a kijelentésén.  Bementünk a többiek pedig olyan "mondjátok már" nézéssel néztek ránk.
-Kisfiúnk lesz!-mondtuk egyszerre.
A srácok pedig mosolyogva jöttek oda hozzánk. Én leültem a kanapéra a srácok egymás mellé álltak Luke elkezdte simogatni Mike állát.

-Luke ne csináld mert még a végén fel fog állni neki!-mondtam nevetve.
-Jól van Hope ezért még számolunk!-nézett rám Mike.
-Oké! Akkor 1,2,3. És kész is-nevettem még mindig.
A többiek is már annyira nevettek, hogy mindenkinek tiszta vörös volt a feje. Imádom ezeket a srácokat!
~Tony szemszöge~
De boldogok, de már nem sokáig. Még hozzá kisfiúk lesz. Aki tiszta olyan lesz mint az apukája. Igazából ez már nem a lányom haláláról szól hanem inkább tetszik ahogy a lány mindig megijed. Luke meg állandóan védelmezi. Ez nem tetszik nekem, hogy annyira össze tartóak. De nem sokára meglátjuk milyen összetartók lesznek akkor ha a lány meglát egy videót. Amit persze én szerkesztettem meg.

10.rész

(zene)
Reggel megint arra ébredtem, hogy nagyon hányingerem van. Gyorsan ki keltem az ágyból és megcéloztam a vécét. Letérdeltem elé és kijött belőlem minden. Mikor végeztem vissza mentem Luke-hoz. 
-Jobban vagy édesem?-nézett rám kicsit álmosan.
-Igen! Csak a kicsi nem akarja az igazat.-mutattam a hasamra.
Ő csak elkezdett nevetni.

-Mi olyan vicces?-néztem rá értetlenül.
Csak megrázta a fejét jelezve, hogy semmi és megcsókolt. 
-Kicsim!-szóltam utána.
-Hm?-nézett rám a tenger kék szemeivel.
-Ma kell vissza menni az orvoshoz és ma derül ki, hogy kislányunk vagy kisfiúnk lesz. El jössz velem?
-Milyen hülye kérdés ez? Persze, hogy el megyek veled!-jött oda hozzám és megcsókolt.
Felöltöztünk és elindultunk az orvoshoz. Amikor oda értünk és leültünk a váróba Luke elkezdett dobolni a lábával. 
-Ennyire izgulsz?-kulcsoltam össze az ujjainkat.
-Eléggé!-csókolt meg. 
-Mrs. Hemmings !-szólított egy hang. 
Elindultunk a rendelőbe. Nekem fel kellett feküdnöm egy ágyra. Valami ragacsos izét rakott rám a doki. Luke pedig még mindig fogta a kezem. 
-Gratulálok maguknak kisfiúk lesz!-közölte mosolyogva az orvos.
Mosolyogva néztem Luke-ra és a szemébe egy könnycsepp csillogott.

9.rész

(zene)
Amíg ők fifáztak én elmosogattam. Amikor azzal végeztem bementem hozzájuk a nappaliba. Leültem Luke mellé aki ugyan úgy csak néző volt. A srácok szinte az egész meccset végig káromkodták.
Pár részlet:
-Baszódj meg Cal!-ordította Ash.
-Ki baszott kurva életbe!-üvöltötte Mike.
Luke átkarolt én pedig a fejemet a vállára hajtottam. Ezt a jó napot a csengő zavarta meg. Luke már ijedten nézett rám.

Bevallom én is nagyon féltem. Luke összekulcsolta az ujjainkat és úgy nyitottuk ki az ajtót. Szerencsénkre csak kis gyerekek voltak.
-Csokit vagy csalunk!-mondták az aranyos hangjukon.
Luke mindegyikőjüknek adott egy-egy marék cukrot. Mire vissza értünk  megint csengettek, de most nem kis gyerekek voltak hanem megint az a férfi. Megfogta a kezem és húzni kezdett én pedig még jobban szorítottam Luke kezét. Úgy látszik, hogy ő erősebb volt. Szép lassan elváltak az ujjaink Luke-al. Egy szeretleket eltátogtam. Luke nem hagyta, hogy elvigyen a férfi becsapta maga mögött az ajtót.
-Tony őt hagyd ki a mi problémákból!-kérte szépen.
Erre el engedett.
-Végre benőtt a fejed lágya úgy látszik!-nevetett a képünkbe.
-Akkor most már békén hagy minket?-bújtam Luke-hoz.
-Édes drágaságom én nem ilyen ember vagyok aki ilyen könnyen feladja.-kacsintott rám.
Engem még a hideg is kirázott.

Új külső !!

Remélem tetszik a blog új kinézete! Komiba megírhatjátok a véleményeteket. A fejlécet én csináltam tudom nem a legjobb. És ezért nem kell le szólni.
Itt vannak a szereplők, hogy tudjátok ki kicsoda :

Hope Hemmings (Luke felesége)

Luke Hemmings

Ashton Irwin

Calum Hood

Michael Clifford

Remélem továbbra is olvasni fogjátok!

8.rész

(zene)
Reggel Luke ölelő karjaiba ébredtem. De amikor felé fordultam szembe találtam magam a gyönyörű kék szemeivel. Ezt a remek pillanatot a csengő zavarta meg. Nagyon nehezen ki keltem az ágyból. Nem a hasam miatt mert az még nem nőtt meg annyira. Kinyitottam az ajtót és nagy szerencsénkre csak a srácok voltak.
-Szia!-üvöltötték egyszerre.
-Sziasztok!-öleltem meg őket egyesével.
Közben lejött Luke is. Megölt a tekintetével és persze azokkal a szemekkel amikbe én totálisan bele szerettem.

-Helló srácok!-pacsizott le a többiekkel.
Át karolta a derekam és így húzott közelebb magához. 
-Imádlak! És úgy megdugnálak!-súgta a fülembe.
Én csak elnevettem magam. Azt hiszem kicsit hangosabban a kelleténél.
-Milyen perverz dolgokat súgtál az asszony fülébe?-kérdezte röhögve Cal.
-Kurva vicces vagy!-mondta Luke.
Én inkább magukra hagytam őket. Inkább mentem és főztem ebédet. A legegyszerűbb ételt csináltam ami nem más mint Milánói makaróni. Mikor elkészítettem. Elővettem 4 tányért és egyet magamnak. Szedtem mindenkinek.
-Srácok! Kaja!!-kiabáltam amilyen hangosan csak tudtam.
A fiúk futottak ki a konyhába mindenki leült és percek leforgása alatt meg is ették. Utána be mentek a nappaliba fifázni.

7.rész

(zene)
Ahogy megtudtuk, hogy gyerekünk lesz Luke nagyon sokat mosolyog. Nem mintha eddig nem mosolygott volna eleget. Most mintha kicserélték volna. De én nem voltam olyan boldog mint ő. Nem tudom elképzelni, hogy mi lesz, ha ez a gaz ember megtudja, hogy terhes vagyok. Bele se merek gondolni. Már a gondolatától is kiráz a hideg. Beléptünk a házunkba én felmentem a szobánkba és leültem az ágyra. Elkezdtem gondolkodni, hogy mit kéne tenni. De sehogy sem jutottam a semmire. A könnyeim pedig utat nyertek maguknak. 
-Mi a baj édesem?-lépett be a szobába Luke.
-Nagyon féltem a kicsit és nem tudom, hogy ez a barom állat mit fog tenni, ha megszületik.-mondtam sírva.
-Megoldjuk!-ölelt meg.

El sem akartam engedni ő a legfontosabb ember az életembe és nem szeretném elveszíteni. Ha kell még ölök is, hogy ő velem maradjon. 
-Szeretlek!-csókoltam meg.
-Én is szeretlek mindennél jobban!-lehelte az ajkaimra. 
Nagyon sokat jelentenek nekem ezek a szavak. Ebből tudom, hogy még mindig szeret.

6.rész

(zene)
Ma megyünk el a nőgyógyászhoz. Már nagyon izgulok. Nem jönne jól egy baba főleg nem ilyen helyzetbe. Amíg itt van ez a férfi nem vállalhatok be egy kisbabát. Akinek ugyan úgy veszélyben van az élete. Amíg ezen gondolkoztam csak arra eszméltem fel, hogy oda értünk az orvoshoz. Ahogy beértünk a váróba egy csomó terhes nő volt ott. Luke hátulról átkarolt és a fejét a vállamon pihentette. Egyszer csak egy kedves női hang szólított. Elfordítottam a fejem a hang irányába. Mutatták, hogy menjek be én így is tettem. Az orvos egy 30 év körüli férfi volt. 
-Jó napot! Mi a panasza?-kérdezte kedvesen.
-Jó napot! 2 napja hányok és émelygek.
-Párkapcsolatban él?
-Igen!
-Mikor feküdtek le utoljára?
-3 napja.
-Tessék itt egy terhességi teszt!
Elmentem a mosdóba. Le ültem a wc-re és megcsináltam a tesztet. Vissza vittem az orvosnak.
-Gratulálok maga terhes!-mondta mosolyogva.
-Köszönöm! Viszontlátásra.-feleltem szomorúan.
Ahogy kiléptem a rendelőből Luke aggódó tekintetével találtam szembe magam. 
-Mit mondtak?
-Terhes vagyok!-erőltettem magamra egy mosolyt.
Megfogta a kezem és megpörgetett.

-Szeretlek és a kicsit is!-simította meg a hasamat.
Én csak elmosolyodtam. Nem is tudtam, hogy vágyik egy kisbabára.

5.rész

(zene)
Reggel hangos kopogásra ébredtünk. Kimásztunk a kanapéból. (hát ez nagyon értelmes XD) Felvettünk valamit és Luke kinyitotta az ajtót. Én is oda mentem, de bárcsak ne tettem volna. Ugyan az a férfi volt megint arrébb lökte Luke-t és engem kézen fogott és maga után húzott. Be lökött egy kocsiba amibe hulla szag volt. Ekkor kezdtem félni. Több kérdés is felmerült bennem, de nem volt időm ezeken gondolkodni. Inkább a szabadulási módon kellett gondolkoznom. Mindent megpróbáltam, de rá kellett jönnöm, hogy innen szabadulás nincs. De volt egy gitár felvettem az ölembe és játszani kezdtem rajta.

Oh! Baby I Wish I Could Tell You 
How I Fell but I Can't 
Cause I'm Scared To
Oh! Boy I Wish I Could Say That....
(Itt a dal, ha valaki megakarja hallgatni)
-Neked tökéletes a hangod is!-nevetett fel.
Akkor abban a pillanatban nagyon hányingerem lett, de nem a férfitől az biztos. 
-Merre van a mosdó?-kérdeztem a hasamat fogva.
-Nem fogom meg mondani! Mert úgy is csak megszöknél.-nézett rám komolyan.
-Vagy le rókázom magát vagy megmondja, hogy hol van az a kibaszott kurva vécé!-mondtam ingerülten.
-Nem mondom meg!-nevetett fel gúnyosan.
Abban a pillanatban ki jött belőlem minden és a férfi arcáról köszönt vissza a tegnapi étel amit ettem. 
-Te büdös ribanc!-üvöltött rám.
-Mit mondtál a feleségemre?-kérdezte idegesen Luke.
-Azt, hogy egy büdös kurva!
Ekkor Luke bevert neki egy nagyot utána még megrugdosta párszor. Kézen fogott és ki mentünk abból az undorító autóból.
-Jobban vagy?-kérdezte aggódva.
-Kicsit még émelygek, de minden jó!-mosolyodtam el.
-El kéne mennünk nőgyógyászhoz!-nézett rám komolyan.
Én csak biccentettem egyet, hogy igaza van.

4.rész (18+)

(zene)

Ma költözünk be az "új" házunkba. Gyönyörű szép kívülről és belülről is. Jó nem én választottam hanem Luke.

Azt hiszem sokkal jobb lesz itt mint az előzőbe. Luke-nak is jobb lesz mert legalább nem fogja olyan sok dolog emlékeztetni 0-24-ben a szüleire. Már csak pár dobozt kell kipakolnunk és elmondhatjuk, hogy új életet kezdünk. 
-Hogy érzed itt magad?-kérdezte Luke miközben leült a kanapéra.
-Jól te?-ültem le mellé.
-Úgyszintén!-csókolt meg. 
-Szeretlek!-leheltem az ajkára a szavakat.
-Én jobban!-mosolyodott el.
Luke eldöntött a kanapén és levette a rövid nadrágom a bugyimmal együtt. Se szó, se beszéd belém mélyesztette a nyelvét és nyalni kezdett. Mikor látta, hogy már nem kell sok gyorsabban mozgatta a nyelvét.
-Ahhh-élveztem el.
-Remélem ez is tetszett édes!-csókolt meg.
-Neked mindjárt jobban fog tetszeni!-húztam mosolyra a számat. 
A hátára löktem és levettem a felsőjét, a nadrágját és az alsónadrágját is. Fölé másztam és megfogtam a férfiasságát és fel-le mozgattam rajta a kezem.

-Kicsim! Miért?-kérdezte zihálva.
-Mert te is ezt csináltad!-csókoltam meg.
Élvezet volt így látni. Nem sokára el is élvezett. Lenyaltam a kezemről a nedvét. Levettem a felsőm és a melltartóm és rá ültem a férfiasságára. Mind kettőnk száját egy nagy nyögés hagyta el. Lassan kezdtem el mozogni. Luke megfogta a derekam és változtatott a helyzetünkön megint ő volt felül én pedig alul. Egyre gyorsabban mozgott bennem. A körmeimet a vállába mélyesztettem ő pedig a nyakamat szívta. Aminek tuti nyoma marad. Egy nagy nyögés kíséretében élveztünk el egyszerre. Luke mellém feküdt én pedig felé fordultam.
-Ez volt a legjobb eddig!-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Szerintem is!-kacsintottam rá.
Eszméletlenül jól nézett így ki.

3.rész

(zene)
Reggel amikor felébredtem Luke még édesen szuszogott mellettem. Lassan ki keltem az ágyból és akkor fordult meg Luke is.
-Hova mész?-kérdezte a reggeli rekedtes hangján.
-Csak reggelit csinálni.-mosolyodtam el.
Nem szólt semmit ő is ki kelt az ágyból és felvett egy alsónadrágot. Akaratlanul is beharaptam az alsó ajkam. Ő csak elmosolyodott és egy csókot nyomott az ajkaimra. 
-Csak nem ennyire tetszem?-kérdezte nagy mosollyal az arcán.
-De túlságosan is!
Erre Ő elkezdett nevetni.

-Mi olyan vicces ezen?
Nem válaszolt megint. A kezei még mindig a derekamon pihentek így nem volt nehéz dolga csak le kellett hajolnia és az ajkait az ajkaimra tapasztania. 
-Imádlak!-mondta miután elváltunk.
-Én is!
-Mi lenne ha elköltöznénk másik házba?-kérdeztem kicsit félve a válaszától.
-Semmi nem lenne mert már én is gondolkoztam rajta.-ölelt meg.

2.rész (18+)

(zene)
Már nagyon vártam az estét. De addig még sok mindent el kellett intéznem. Például segíteni az egyik barátnőmnek, de ezt is feltűnés nélkül. Mert nagyon féltettem mindenkit aki a közelünkben volt. Mert ez a férfi mindenre képes. Hamar el is jött az este. Én már kicsit előbb otthon voltam mint Luke. Addig lezuhanyoztam még Luke haza nem jött. Ahogy leértem a lépcsőn Luke egy édes csókban részesített. 
-Ugorj!-utasított.
Kérésének eleget is tettem. A lábaimat a derekára kulcsoltam. Így mentünk be a szobába. Luke óvatosan letett az ágyra. Luke kicsit túl volt öltözve ezért tettem is róla, hogy ne legyen rajta annyi felesleges ruha. Így már csak egy boxer volt rajta. Rajtam pedig csak egy bugyi volt. Nyomott egy csókot az ajkaimra utána a nyakamat kezdte el szívni. Ami belőlem egy jól eső sóhajt váltott ki. Amikor a nyakammal végzett a melleimet vette kezelésbe. Nem sokára azokkal is kész lett. Aztán levette a bugyimat és ujjazni kezdett. Mikor már nem kellett sok egyre nagyobbakat nyögtem.
-Ez az! Élvezz el nekem!
Nekem ennél több nem is kellett az ujjai köré élveztem. Levette magáról a boxert és belém hatolt. 
-Nélkülem ne menj el!-zihálta Luke.
Beharaptam az ajkam, hogy vissza tudjam tartani. Éreztem ahogy Luke belém élvez utána én is kiengedtem egy nagy nyögést. Zihálva dőlt le mellém. 
-Remélem betudtam bizonyítani, hogy mennyire szeretlek!-húzott magához.
-Tökéletesen!-csókoltam meg.
Azt hiszem ez volt életem legjobb éjszakája.

1.rész

(zene)
Reggel megint olyan furcsán érzéssel keltem fel. Mivel tegnap este megint vitatkoztunk. Azóta mióta megölték Luke szüleit sokkal többet vitatkozunk mint valaha. A kapcsolatunk sem olyan már amilyen volt. De ezzel nem törődve és az összes hülye gondolatot kivertem a fejemből. Le sétáltam a konyhába ahol Luke-t találtam. 
-Szia!-lehelt az ajkaimra egy csókot.
-Szia!
Ennyi volt a mai beszélgetésünk is. Nem mintha valaha több lett volna. Ebben a 2 évben minden megváltozott. De ezek a változások nem olyan szimpla egyszerű változások hanem inkább durva változások. És nem csak a kapcsolatunk és az életünk változott meg hanem én is megváltoztam. Külsőleg és belsőleg is.

Új kinézet :)

.....................
Meg reggeliztünk és felöltöztünk. 
-Luke! Beszélhetnénk?
-Persze kicsim!
-Szeretsz még?-kérdeztem egyszerűen.
-Ez hülye kérdés volt imádlak! És ezt este meg is fogom mutatni!-kacsintott rám.
Hát ez jó lesz. Már rég nem feküdtünk le egymással.

Prológus

Már 2 éve nem jelentkezett ez a férfi. De amikor Luke megkérte a kezem valahogy tudomást szerzett róla és megölte Luke szüleit. Luke akkor eltűnt 2-3 hónapra. Akkor azt hittem, hogy őt is megölte. Azóta amikor vitatkozunk mindig el mondja, hogy kár volt engem elvennie. És ezek sokszor sírásra kényszerítenek. Nagyon végezni akarok ezzel a férfival.
Ha tudni akarod, hogy mi lesz olvasd a 2. évadot is!!