25.rész

Ebből a zenéből van a részlet 

"Micsoda tévedés az, hogy a szív sohasem téved. Erre akkor jöttem rá, mikor megismertelek téged. Amilyen csodás volt a kezdet, olyan csúnya lett a vége"

Amikor haza értünk egyből kérdőre vontam Luke-t. Nem azért mert annyira aggódok Tony-ért. Isten mentsen, hogy én aggódjak azért a fasziért. 
-Miért csináltad ezt?-néztem  szemébe. 
-Mert már egyszerűen elegem van belőle!-mondta idegesen.
-Jó, de akkor sem kellett volna!-mondtam higgadtan.
-Tudod mit? Az lett volna a legjobb, ha nem veszlek feleségül és nem csinállak fel!-emelte fel a hangját.
-Ó! Igen? Akkor tessék! Remélem majd egy olyan lánynak adod oda aki megérdemli és boldog leszel vele!-adtam oda neki a jegygyűrűt és azt az arany gyűrűt amivel össze kötöttük az életünket.
Éreztem, hogy mindjárt elsírom magam ezért felmentem a szobánkba.
-Hope! Ne csináld már!-hallottam Luke hangját lentről.
-Ja és a gyereket se láthatod!-kiabáltam vissza neki. 
~Luke szemszöge~
Ekkora egy hülye fasz is csak én lehetek. Egy rózsa csokorral tuti nem fogom tudni kiengesztelni. Pedig ő az a lány akit szeretek. De hogyan fogom tudni kiengesztelni? Talán egy romantikus este? Á dehogy mivel a mi kisfiunkat hordja a szíve alatt. Eszembe jutott valami. Eléneklem neki az Amnesia-t. Megfogtam a gitáromat és oda álltam a szobánk elé. Aztán elkezdtem énekelni.

Elautóztam azok a helyek mellett, ahol együtt lógtunk, émelyítő
Az utolsó csókunkra gondoltam, milyen íze is volt
És bár a barátaid azt mondják, jól vagy
Valahol magányosnak érzed magad, annak ellenére is, hogy ő ott van melletted
Amikor azokat a szavakat mondja, amik megbántanak téged, elolvasod azokat, amiket én írtam neked?

Néha eltűnődöm, ez csak egy hazugság volt?
Ha igaz volt, ami köztünk volt, akkor hogy lehetsz jól?

 Emlékszem a napra, amikor azt mondtad, elmész

Emlékszem, ahogy a sminked folyt le az arcodon
És magad mögött hagytad az álmokat, nem volt rájuk szükségedAhogy minden egyes kívánságra sem, amiket kívántunkBárcsak amnéziásan ébrednék felÉs elfelejteném azokat a hülye kis apró dolgokatMint például milyen érzés volt elaludni mellettedAz emlékeket, amiktől nem tudok szabadulniMert én egyáltalán nem vagyok jól

Amikor elénekeltem az utolsó sort is láttam, hogy 

nyitódik az ajtó  és Hope könnyes szemekkel néz 

rám. 
-Miért nem tudok rád haragudni?-kérdezte egy apró mosoly kíséretében.

-Én azt nem tudhatom!-léptem közelebb hozzá. 

Letettem a gitárt és jó szorosan magamhoz 

húztam.

24.rész

(zene)
Amikor oda értünk az orvoshoz egyből be is hívtak minket mert pont addigra értünk be amire kellett. Be mentünk és nekem megint fel kellett feküdnöm egy ágyra. Luke pedig mellém állt és összekulcsolta az ujjainkat. A doki megint valami ragacsos izét nyomott a hasamra. Elkezdte mozgatni azt a valamit a hasamon és a gép ki is mutatta a mi kisfiunkat.

Rá néztem Luke-ra akinek egy könnycsepp csillogott a gyönyörű kék szemeibe. Mikor vége lett az orvos adott egy papírt amivel le tudtam törölni a hasamról azt ragacsos valamit. Fel álltam és elköszöntünk az orvostól. Haza indultunk, de szembe jött velünk Tony.
-Jaj! De aranyosak vagytok!-fintorodott el.
-A jó édes kurva anyádat!-mormogtam az orrom alatt.
Luke is viszonozta ezt a fintort.

Én csak elnevettem magam rajta. De ezt nagyon kár volt tennem mert Tony irigykedve nézett ránk.
-Miért küldted rám tegnap Sarah-t?-nézett mérgesen Luke Tony-ra.
-Azt hittem, hogy tetszik neked!-nevetett fel gúnyosan.
Luke csak rossz állóan megrázta a fejét. Ez tudtam, hogy nem jelent jót. Megpróbáltam vissza fogni Luke-t, de nem jött össze ezért bevert egyet Tony-nak utána meg még többet míg a földre rogyott. Utána még oldalba rúgta és kézen fogott aztán most már tényleg haza indultunk.

23.rész

(zene)
~Luke szemszöge~
Hope a karjaim közt ébredt fel. Ami nekem nagy boldogság volt, hogy a vitánk után is ugyan olyan csoda szép és aranyos. A gondolkodásomból az édes hangja zökkentett ki.
-Jó reggelt!-mosolygott rám kedvesen.
-Neked is!-viszonoztam a gesztusát.

Próbált ki bújni a karjaim közül, de én nem engedtem. Ő pedig kénytelen volt a fejét a mellkasomba fúrni. Összekulcsoltam az ujjainkat. 
-Luke! Miért nem engedsz el?-nézett fel rám.
-Mert még kiszeretném élvezni a közelségedet amíg Tony vagy meg nem öl vagy el nem szakít tőled!-néztem rá.
~Hope szemszöge~
Amit Luke mondott nagyon meghatott és a szemeim is bekönnyesedtek. Még jobban hozzá bújtam. Már, ha az lehetséges. A tegnapi vitánk után rá jöttem, hogy nekem ő jelenti a világot. Rá néztem és egy apró mosoly jelent meg az ajkaimon.

Luke pedig egy puszit nyomott a homlokomra. Eszembe jutott, hogy ma kell az orvoshoz is vissza menni.
-Édesem! Ma vissza kell menni az orvoshoz.
-Oké!-elengedett és felöltöztünk. 

22.rész

(zene)
Már jó ideje a plázában amikor egy számomra ismeretlen csaj jött oda és smárolta le Luke-t. Luke nem hogy ellenkezett volna inkább vissza csókolt a csajnak. Kézen fogtam Rékát és kiráncigáltam a plázából. Haza mentünk én felmentem a szobánkba és vettem elő egy 100 darabos zsebkendőt. Leültem és zokogni kezdtem. Gondolhattam volna, hogy ez lesz ennek a vége, de a szerelem elvakított. Ekkor hallottam, hogy csapódik a bejárati ajtó. Kicsit összerezzentem, de nem nagyon foglalkoztam vele. Lépteket hallottam az ajtó felől és Luke nyitott be. Leült mellém és átkarolt.
-Miért?-álltam fel mellőle.
-Hidd el véletlen volt!-mentegetőzött.

-Jó inkább hagyjuk!-(úgy állt be ahogy a képen van).
Kimentem a szobából le a nappaliba.
~Luke szemszöge~
Az a csaj aki megcsókolt az Elizabeth legjobb barátnője volt. Mindig is tetszettem neki. De nem tudom, hogy miért pont most. Vagyis meg van az a rohadék Tony megint. 
-Hogy az a kurva Tony!-vertem bele egyet a falba.
Lementem és oda ültem Hope mellé.
-Édesem!-húztam magamhoz közel és nem engedtem el.
-Luke kérlek!-próbált kibújni a kezeim közül.
-Hope nekem te és a kicsi vagytok a legfontosabbak!-egy apró csókot hagytam a nyakán. 
Ő csak hozzám bújt és így maradtunk a nap hátra lévő részében és közben tévéztünk.

21.rész

(zene)
Ma csajos napot tartunk Rékával. De ez nem lesz az a tipikus csajos nap mivel Luke elkísér. Nehogy Tony megjelenjen és véletlenül se essen bajom. De inkább nekem essen bajom mint neki. 
-Na indulhatunk?-kérdezte mosolyogva Réka.
-Igen!-feleltük egyszerre.
Elindultuk először egy ajándék boltba ahova csak én mentem be. Vettem egy plüss pingvint Luke-nak. Kifizettem és kimentem a boltból. Eldugtam a hátam mögé. Lábujjhegyre álltam és megcsókoltam Luke-t. Amikor ajkaink elváltak oda adtam neki a pingvint.

Ő pedig hülye fejet vágott. Réka és én pedig már sírtunk a nevetéstől. Luke összekulcsolta az ujjainkat és így mentünk tovább. Azt észre vettem, hogy Luke mindig Réka fenekét bámulta. Ez fájt, de mit is vártam. Terhesen már nem vagyok olyan szexi sőt az előtt se voltam. Ettől a gondolattól bekönnyezett a szemem amit Luke is észrevett. 
-Te menj csak mi majd megyünk utánad!-mondta Luke Rékának.
Réka csak biccentett egyet. És tovább ment egyenesen be az üzletbe. 
-Mi a baj?-ölelt meg.
Én pedig ellöktem magamtól. A kék íriszeibe néztem.
-Az, hogy egész úton Réka fenekét bámultad!-töröltem meg a szemem.
-Édesem! Nekem akkor is te vagy a leggyönyörűbb!-nyomott egy puszit a homlokomra.
Mikor már kicsit ki engesztelt kézen fogva mentünk Réka után.

20.rész

(zene)
3 héttel később:
Ma engedik haza Luke-t. Én sajnos nem tudok elmenni érte mert mostanában nagyon fáj a hasam. Van olyan, hogy reggelente fel sem tudok kelni az ágyból mert annyira szédülök. De azt mondta az orvos, hogy ez normális. Én viszont nem nagyon bírom már. Pedig még csak a 3. hónapba vagyok. A gondolkozásomat az ajtó csukódása zavarta meg.
-Hope!-kiabált fel Mike.
-Megyek!-kiabáltam vissza.
Fel álltam az ágyról igaz kicsit megszédültem, de utána már jobb lett. Lementem a lépcsőn és Luke fel kapott és megpörgetett a levegőbe. Mikor a lábaim földet értek Luke megcsókolt. Mikor az ajkaink elváltak Luke rám mosolygott és megsimította a hasam.

-De szeretlek!-öleltem meg.
-De édesek vagytok!-mondta kislányos hangon Cal.
Mi csak nevettünk rajta ahogy ő is nevetett saját magán. Mikor kicsit arrébb mentünk észre vettük, hogy van egy lány Ash-el.
-Jaj, de illetlen vagyok! Szabó Réka vagyok!-nyújtotta a kezét.
-Örvendek! Én Hope Hemmings vagyok!-ráztam kezet vele.
-Ó! Ti házasok vagytok?-kérdezte nagy mosollyal az arcán.
-Igen!-felelte Luke.
-Én pedig Ash barátnője vagyok!-nézett mosolyogva Ash-re. 
Nagyon aranyos lánynak látszik. Ash nagyon megérdemli őt. Nagyon össze illenek.

19.rész

(zene)
Sírva futottam ki a teremből egy orvost keresni. Nem sokára megtaláltam az orvost és beráncigáltam Luke szobájába. Az orvos megkezdte Luke újra élesztését. Nekem addig ki kellett mennem. A könnyeim patakokba hullottak. 1 óra múlva kijött az orvos. 
-Sikerült újra élesztenünk Mr. Hemmings-et!-mosolyodott el.
A szívemről egy nagy kő esett le. Bementem a szobába és sajnos Luke szemei még mindig csukva voltak. De újra életbe volt. Egy apró mosoly rajzolódott az ajkaimra.

Leültem Luke mellé és össze kulcsoltam az ujjainkat. Egyszer csak azt vettem észre, hogy kinyitotta a szemeit. Életem legboldogabb perce volt. Persze még boldogabb leszek, ha megszületik a kisfiunk. Rá néztem és Ő is rám nézett. Végre újra láthattam a gyönyörű kék íriszeit. 
-Édesem!-simítottam meg az arcát.
-Kicsim!-mondta kicsit rekedten.
A tekintetét a hasamra vezette. Elmosolyodott a kicsit már kerekedő hasamon. 
~Tony szemszöge~
Ezt nem hiszem el. Ezeket nem lehet szét választani sehogy sem. Hogy szeretheti két ember ennyire egymást. Én legalább azt hittem, hogy Luke ott hagyja amikor teherbe esik, de bal szerencsémre nem. És még a videó sem jött be. Persze Luke sem halt meg. Ami igazán bosszant, hogy ennyire kitartanak egymás mellett.

18.rész

(zene)
Még egy kicsit maradtunk Luke-nál aztán én haza indultam és a srácok is. Amikor haza értem kicsit ledőltem a kanapéra ahol akkor szexeltünk amikor ide költöztünk. Végig simítottam a bútoron és megint könnyek gyűltek a szemembe. A sírást elkerülve elővettem a telefonomat és felmentem Twitter-re ahol már ezer éve nem voltam fent. Ahol egy ismeretlen lány küldött egy képet Luke-ról, hogy jobbulást kíván Luke-nak és együtt érez velem.

Jobbulást Luke-nak! Neked pedig kitartást! Együtt érzek veled!

Ezek nagyon jól esnek. Azért még vannak kedves emberek. Felmentem lezuhanyoztam és felöltöztem. Befeküdtem az ágyba és hamar el is aludtam.
/
Másnap reggel nagyon nehezen ki keltem az ágyból. Bevallom nagyon lusta voltam. Felöltöztem és elindultam Luke-hoz a kórházba. Amikor beléptem a szobájába szomorúan vettem tudomásul, hogy még mindig eszméletlen. Leültem az ágya mellé. Ekkor elnémultak a gépek. Ami azt jelentette, hogy leállt a szíve. 

17.rész

(zene)
Ma kell elmondanom a srácoknak, hogy mi történt Luke-al. Nagyon félek, hogy hogyan fognak reagálni. Persze tudom, hogy a legjobb barátjukról van szó ezért nem fogom egyből azt mondani, hogy lehet, hogy a haverotok megfog halni. Amikor bejöttek a házba nagy levegőt vettem és bementem hozzájuk a nappaliba.
-Azért hívtalak ide titeket mert-itt nagy levegőt vettem-lehet, hogy Luke nem éli túl a mai napot.-csuklott el a hangom.
Legjobban Cal-t érintette meg. Egy könnycsepp gördült ki a szemeiből amit követett több ezer.

Felöltöztünk és elindultunk a kórházba. Amikor Luke szobája elé értünk mindegyikünk nagy levegőt vett és bementünk a szobába. Leültem az ágya mellé ahol tegnap is ültem. Megint el sírtam magam. Nagyon nem szeretném elveszíteni a férjemet aki egyben a gyermekem apja is.
-Kérlek édesem maradj velem!-mondtam neki zokogva.
Legfontosabb ember az életembe akit soha nem tudnék el engedni. Túlságosan szeretem. Mégis őt választottam életem párjának. Eszembe jutott az utolsó vitánk és még jobban sírtam. Tony-t megfogom ölni. Engem nem nagyon érdekel, hogy börtönbe fogok kerülni. Én akkor is megfogom védeni a férjemet és a kisfiamat. Ők a legfontosabbak és persze a srácok is fontosak, de nem annyira mint Luke és a fiunk.

16.rész

(zene)
Reggel a telefonom csörgésére ébredtem fel. 
-Haló!-szóltam bele félálomba.
-Maga Mrs. Hemmings?-kérdezte egy nő.
-Igen!-ültem fel az ágyon.
Egyre rosszabb előérzeteim lettek. Csak Luke-ra tudtam gondolni.
-Hát a férje Luke súlyos állapotba van!-mondta halál nyugodtan a nő.
Nekem pedig könnyek gyűltek a szemembe és kikeltem az ágyból. Felöltöztem és gyorsan megcsináltam a reggeli rutinomat. Lementem a lépcsőn. Felkaptam a cipőm és futni kezdtem a kórházig. Nagyon aggódtam Luke miatt. Amikor beértem felmentem az emeletre. Oda sétáltam Luke szobájának az ajtajához. Benyitottam és oda sétáltam az ágyához. Elkapott a sírás és sírva ültem le az ágya mellé.

Össze kulcsoltam az ujjainkat és a másik kezemet pedig a hasamra tettem. Nagyon féltem, hogy elveszítem a gyermekem apját. Aki egyben az életem értelme is. Bejött az orvos és tájékoztatott, hogy mi történt. 
-Hát Mr. Hemmings-et 2-szer vállon szúrták és egy golyót ereztettek  a mellkasába. Nagy szerencse, hogy túl élte.-magyarázta a doki. 
A szemembe megint könnyek gyűltek. Nagyon rossz érzés volt. Még a legrosszabb ellenségemnek sem kívánnám ezt az érzést.

15.rész

(zene)
Kibújtam Luke biztonságot nyújtó karjai közül. 
-Menjünk vissza a srácokhoz!-fogtam meg a bőröndömet.
Luke elvette a bőröndöt a kezemből. Mióta kibékültünk még a széltől is óv. Annyira jól esik, hogy ennyire törődik velem. Amikor az ajtónk elé értünk Luke illedelmesen előre engedett. Mivel már délután 3 óra volt én elmentem zuhanyozni. Tudom, hogy még "korai", de én így szoktam, ha nem érzem jól magam. Ami most totálisan igaz. Nem Luke miatt és nem is a kicsi miatt hanem inkább az a Tony miatt. Mikor végeztem a fürdéssel befeküdtem az ágyunkba.
-Luke elment Tony-hoz!-rontott be idegesen Cal.
-Cal! Ez nem jó vicc!-ültem fel az ágyon.
-Ez nem vicc!-mondta halál komolyan. 
Én felálltam és lementem a többiekhez és tényleg nem volt ott. A sírás kerülgetett ezért vissza mentem mert nem szeretném, ha látnák, hogy én ilyen érzékeny vagyok. Elfeküdtem az ágyon és úgy zokogtam.

Állandóan az járt a fejembe, hogy mi lesz velem és a kisfiunkkal. A hasamat simogatva sírtam álomba magam.

14.rész

(zene)
Reggel amikor lementem a lépcsőn megláttam, hogy Luke szinte egész testével lelóg a kanapéról. Elmosolyodtam és oda mentem hozzá. Megsimogattam az arcát ő pedig álmoskásan rám nézett. Feljebb tornázta magát a kanapén és felült. Vett be egy rágót utána pedig rám mosolygott.
-Jó reggelt!-mosolygott még mindig.

-Neked is!-nyomtam egy puszit az arcára. 
-Egyáltalán hiszel nekem, hogy nem feküdtem le senkivel sem?-nézett a szemembe.
-Hát... Nem nagyon!-hajtottam le a fejem.
-Gondolhattam volna! Mi a faszért nem lehet elhinni, hogy én nem feküdtem le senkivel?-emelte meg a hangját.
-Miért szerinted csak megszerkesztették vagy mi?-emeltem fel a hangom én is.
-Több mint valószínű! És tudom is ki!-állt fel.
-Na?-néztem rá kérdőn. 
-Tony! És most megyek és elmondom neki, hogy hagyjon békén minket.-indult meg az ajtó felé.
-Ne Luke! Nem szeretnélek elveszíteni!-futottam utána.
-Tudsz más módszert?-fordult meg.
-Igen kibékülünk és folytatjuk az életünket és persze felneveljük a kisfiunkat!-néztem végig a szemébe. 
-Most ezt csak azért mondod, hogy ne menjek el!
-Egyáltalán nem! Nem szeretném, hogy a fiam apa nélkül nőjön fel!-csuklott el a hangom-És persze téged sem akarlak elveszíteni! Túlságosan is szeretlek!-csókoltam meg.
Luke szorosan magához húzott. Most elmondhatom, hogy teljesen biztonságban éreztem magam.

13.rész

(zene)
Ahogy beléptem a házba vegyes érzelmek kerítettek hatalmába. Eszembe jutott a sok emlék. Letettem a bőröndömet. Épp ültem volna le, de valaki csengetett. Igaz félve, de kinyitottam az ajtót. Luke állt előttem.
-Be mehetek?-érezhető volt rajta a pia szag.
Arrébb álltam, hogy betudjon jönni. Ahogy beljebb jött rá tapadt az ajkaimra. Érezhető volt az ajkain a pálinka és a vodka keveréke. 
-Kérlek hidd el nekem, hogy nem csaltalak meg!-mondta miután elváltak az ajkaink.
-Mondd meg, hogy higgyek neked, ha totál részegen ide állítasz!-néztem bele a gyönyörű szemeibe amibe bele szerettem.
Ő csak intett egyet és mosolyogva elindult az ajtó felé.

De én a keze után nyúltam és vissza húztam. 
-Kérlek maradj itt!-öleltem meg.
Luke a fülem mögé tűrt egy tincset és megcsókolt. 
-Életem! Ugye tudod, hogy szeretlek?-nézett rám.
-Tudom!-csókoltam meg. 
Nem tudom, hogy mi lett hirtelen velem, de még 2 órával ezelőtt megtudtam volna ölni. Most meg itt ölelgetem és rájöttem, hogy ő soha sem tudna megcsalni, de azért majd holnap mikor már józan lesz megbeszéljük a dolgokat.

12.rész

(zene)
Figyelem ebben a részben káromkodás lesz! Csak saját felelősségedre olvasd el!
Miközben hülyéskedtünk a srácokkal jött egy üzenetem ami egy videó volt. Felmentem az emeletre és megnéztem. Amikor megláttam összetört bennem minden. Az volt benne, hogy Luke épp egy lánnyal szexel miközben én itt vagyok terhesen. 
-Szia kicsim!-lépett be az emlegetett szamár az ajtón.
-Ne szólíts kicsimnek soha többet!-ordítottam vele.
-Miért is?-emelte fel a hangját ő is.
-Talán mert én a szívem alatt hordom a kisfiúnkat te meg más kurvákat kúrsz?-kérdeztem idegesen.
-Miről beszélsz?-nézett rám értetlenül.
-Erről!-dobtam hozzá a telefont.
Ő elindította a videót. Mikor vége lett oda jött hozzám.
-Én biztos, hogy nem dugtam meg mást csak téged!-állította biztosan.
-Akkor mondd meg mi ez a szájba baszott videó!-csuklott el a hangom.
-A kurva életbe honnan tudjam én azt!
Én már nem szóltam vissza csak összepakoltam a cuccom és elmentem máshova. Nem tudom, hogy merre megyek. 
-Hope! A rohadt életbe meghallgatnál?-futott utánam Luke.
-Figyelj! Én megértem, hogy félre kúrsz! De így kell megtudnom?-néztem fel rá.
Erre már nem tudott mit mondani. Ezért én elindultam az a ház felé ahol laktunk. De most egyedül leszek. Mondjuk nem annyira mert a szívem alatt hordom a kisfiamat.