38.rész

(zene)
Mikor ajkaink elváltak Luke furcsán nézett rám. Amitől el mosolyodtam. Ő is elmosolyodott és szorosan megölelt.
-Imádlak te bolond!-nevettem el magam.
-Én is téged!-csókolt meg.
A csókunkat a srácok zavarták meg. 
-Minden rendbe?-kérdezte aggódva Cal.
-Persze! Miért?-kérdezte Luke.
-Mert Réka kinyírta David-et!-mondta idegesen.
-Hogy?-kérdeztem értetlenül.
Aztán kimentünk és én oda mentem a zokogó barátnőmhöz.
-Semmi baj!-öleltem meg.
-De megöltem és olyan lettem mint te!-húzódott el tőlem.
Ez a mondta nagyon fáj. 
-Akkor miért barátkoztál velem?-néztem rá rezzenéstelen arccal.

-Bocsánat! Hope nem így akartam!-próbálkozott.
-Felesleges próbálkoznod Réka! Te csak egy személy maradsz a sok közül! És csak úgy foglak tekinteni mint Ash barátnője semmi több!-néztem a szemeibe. (Ezt soha nem mondanám neked ;))
Inkább elmentem onnan és leültem a legközelebbi padra. Az arcomat a kezeimbe temettem. Nem tudom mivel érdemeltem ezt ki. Azt sem tudom, hogy hogyan lesz tovább.

Ezt volt az év utolsó része :) Boldog Új Évet Mindenkinek!

37.rész

(zene)
Ahogy haza értünk az orvostól leültünk a kanapéra és elgondolkoztunk mindenen ami körülöttünk zajlik. Például ezen a David gyereken.
-Kicsim! Mi lenne, ha ezt a srácot valahogy kinyírnád mint Tony-t?
-Hmm... Jó ötlet! De egy bibi van, hogy akkor mindenki aki ismerte őket gyanakodni fognak.-vázoltam fel a dolgot.
-Bassza meg! Ez igaz!-állt fel Luke.
Ahogy ezt ki mondta csengettek. Oda ment és kinyitotta az ajtót. Megint az a David gyerek volt itt. Rám mosolygott megint és be jött.

-Mi újság cica?-ült le mellém.
-Semmi! És nem vagyok a cicád!-vágtam le neki egy pofont.
Ő csak tovább mosolygott. Annyira irritált, hogy legszívesebben már most megöltem volna. Csak sajnos nem tehettem. Fel álltam és oda mentem Luke-hoz. 
-Pedig jó lenne, ha engem választanál ez helyett!-nézett lenézően végig Luke-n. 
-Vagy most el takarodsz innen vagy én baszlak ki, de annyit mondok, hogy akkor nem éred meg a holnapot!-vettem el egy kést a tartóból és a hátam mögé dugtam. 
-Oké, oké! De cica annyit jegyezz meg, hogy az enyém leszel!-lépett ki az ajtón.
Eldobtam a kést és szenvedélyesen megcsókoltam Luke-t.

36.rész

(zene)
Reggel arra keltem, hogy lent Luke-t valaki nagyon felhúzhatta. Lassan lesétáltam a lépcsőn. Láttam, hogy megint az a David gyerek volt ott. 
-Hope az enyém! Nem fogod el venni tőlem! Úgy ahogy az apád se vette el tőlem!-csapta be az ajtót Luke.
Ahogy megfordult és észre vett oda jött hozzám és egy csókot nyomott az ajkaimra. Amit én viszonoztam is. Amikor elváltak az ajkaink Luke kicsit elmosolyodott. 
-Ma kell vissza menned az orvoshoz nem?-simogatta a hasam.
-De!-tettem a kezem a kezére. 
Felöltöztünk és elindultunk az orvoshoz. Luke összekulcsolta az ujjainkat amikor beértünk a rendelőbe. Rengeteg kismama volt ott. El se tudom magam képzelni majd a 9.hónapba. Akkora pocakkal. A gondolkozásomból egy aranyos női hang zökkentett ki. Ahogy felálltam el is felejtettem, hogy az ujjaink össze voltak kulcsolva. Ezért amikor felálltam Luke-t is magammal rántottam. Ő csak morgott egyet és be jött velem ő is. Megint arra az asztalra kellett fel feküdnöm. Az orvos megint egy olyan ragacsos izét rakott a hasamra. Aztán elkezdte rajta mozgatni azt a szerkezetet. A monitoron pedig meg jelent a mi kicsikénk.

Luke megszorította a kezem. Annyira jó apuka lesz belőle az már biztos. 
-Nagyon egészséges a kis srác! Élettel teli kis gyermek lesz!-mosolygott ránk az orvos.
Mi pedig viszonoztuk a gesztusát és mind a ketten rá mosolyogtunk.

35.rész

(zene)

Sziasztok! Ez egy karácsonyi rész ami kicsit el tér a történettől :) Jó olvasást! 

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Reggel amikor felébredtem Luke még javába aludt. Így én nyugodtan a fa alá tudtam tenni az ajándékomat. Ami egy Green Day CD volt. Tudom jól, hogy imádja őket. Amikor becsomagoltam szépen beraktam a fa alá. Mikor hallottam, hogy jön le a lépcsőn gyorsan leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Úgy csináltam mintha nem történt volna semmi sem. Luke le ült mellém.

-Boldog Karácsonyt édesem!-csókolt meg.

-Boldog Karácsonyt kicsim!-mosolyogtam rá.

Luke át nyújtott egy kis dobozkát amibe egy gyönyörű nyaklánc volt. 

-Luke! Ez gyönyörű!-néztem a kék szemeibe.

-Pont mint te!-rakta a nyakamba a nyakláncot. 

Luke oda ment a fához és kivette alóla a CD-t. Kibontotta és mosolyogva nézett rám. 

-Tetszik?-kérdeztem félve.

-Nagyon! Évek óta erre vágytam! Köszönöm kicsim!-csókolt meg.

Azt hiszem még is csak boldog a karácsonyunk. 

-Eltudod hinni, hogy te és én plusz egy kisfiú itt vagyunk?

-Nehezen, de el! Főleg ahogy indultak a dolgaink!-néztem a szemébe. 

34.rész

Egy videó a bloghoz :)
Amiből sok mindent megtudhattok. Például az új bonyodalmakat kiváltó személyről!



Kicsit még lustálkodtunk aztán felöltöztünk. Lementünk a konyhába és megreggeliztünk. Mikor végeztünk a reggelivel csengettek. Oda mentem és kinyitottam az ajtót. Közben Luke is mellém állt. Aki az ajtóban állt az egy fiatal srác volt.
-Helló! Én David vagyok Tony fia. Aki egyben Elizabeth bátya.-mosolygott ránk. 

Nem nézett ki rosszul, de nem engedhettük be. Ki tudja milyen. 
-Csá! Én meg Luke ő pedig Hope!-mutatkozott be Luke.
-Tudom kik vagytok! Nyugi nem marad nyugodt az életetek!-kacsintott ránk. 
Aztán hátat fordított é elment. Úgy érzem, hogy nem lesz szép szent esténk. De remélem nem olyan mint az apja. 
-Bassza meg!-vert bele egyet a falba Luke.
Én is valahogy így gondoltam csak nem mondtam ki. Hogy lehet egy családba ennyi brutális ember? Erre sajnos még senki sem tudja a választ. Becsuktam az ajtót és lecsúsztam a földre. Le gördült egy könnycsepp az arcomon. És azt követte több ezer. Luke letérdelt elém és a kezei közé fogta az arcom. Minden egyes könnycseppet lecsókolt az arcomról. 

33.rész

(zene)
Hajnalban fél álomba voltam és a kezem lelógott az ágyról. Egyszer csak éreztem, hogy valaki az ujjait az ujjaimra kulcsolta. Lenéztem és láttam, hogy Luke keze az. Mikor megfordultam szembe találtam magam a csodás mosolyával. 

Elengedtem a kezét és hozzá bújtam. Egyszerűen imádom. Ő számomra a NAGY Ő.  Luke pedig átkarolta a derekam és egy puszit nyomott a homlokomra. 
-Kicsim! Emlékszel még az utolsó vitánkra?-nézett rám.
-Igen!-néztem a szemébe.
-Nagyon sajnálom, hogy azt mondtam, hogy kár volt téged feleségül vennem és felcsinálnom!-könnyek gyűltek a kék szemeibe.
Közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Mikor az ajkaink elváltak rá mosolyogtam és ezt ő is viszonozta. 
-Szeretlek!-nyomott egy puszit az arcomra.
-Szeretlek!-csókoltam meg. 
Amikor a csókunk véget ért a fejemet a mellkasára hajtottam.

32.rész

(zene)
Luke csak elmosolyodott. Mivel tudja, hogy nem szexelhetünk most még ezért egyre gyakrabban csinálja ezt. Ez a csók után bele néztem a gyönyörű kék íriszeibe. El is vesztem bennük mint mindig. Én is elmosolyodtam. 
-Na és most mit gondolsz?-húzott közelebb magához.
-Nem volt hülyeség! Főleg, hogy te vagy a férjem!-csókoltam meg.
De ezt a csókot Tony zavarta meg. Még jó, hogy közel voltak a kések. Elvettem egyet. Közelebb jött hozzám.
-Szia cica! A gazdád szomorú lesz, ha nem adsz neki még egy csókot.-mosolygott rám.
Undorító volt.
-Anyád a cica!-a kést a szívébe vágtam.
Majd kihúztam. Tony össze esett és meghalt. Luke csak meglepődötten nézett rám.
-Most mi van?-vontam meg a vállam.
-Az, hogy kinyírtad Tony-t!-mosolyodott el.
Én meg már azt hittem, hogy ezzel valami rosszat cselekedtem. Luke csak rám mosolygott.

Hogy tudtam én egy percig is azt gondolni, hogy rossz ötlet volt vele összekötnöm az életem? Erre még magam se tudom a választ. Megölelt és eltüntettük Tony hulláját. Szerencsénkre itt erre felé kevés a rendőr. Vissza mentünk a házba és leültünk a kanapéra.
Vajon most már nyugodtan élhetünk? Vagy van valaki aki még bekavarhat?

31.rész

(zene)
Ahogy kilépett az ajtón én zokogásba törtem ki. Legszívesebben utána mentem volna, de tudom, hogy hülyeség lett volna. Csak még jobban utálna. Ezért inkább elmentem fürdeni. Beültem a kádba és elgondolkodtam a házasságunkon. Vajon jó ötlet volt ez az egész? Megforgatom az ujjamon az arany gyűrűt amivel össze kötöttük az életünket. Arra jutok, hogy nagyon nem volt jó ötlet mivel így még nagyobb veszélynek vagyunk ki téve. Főleg, hogy a pocakomba növekszik egy kisfiú. Amíg ezen gondolkoztam ajtó csapódást hallottam lentről. Ki másztam a kádból megtörülköztem és felöltöztem aztán lementem a lépcsőn. Ahogy le értem Luke a karjai közé zárt. A szemeimbe megint könnyek gyűltek. Luke kicsit elhúzódott tőlem. Letörölte a könnyeimet és szomorúan nézett rám.

-Sajnálom kicsim!-csókolt meg.
-Nem haragszom!-mosolyodtam el.
Amit mondtam, hogy nem haragszom azt hazudtam. Mert szerintem nem nagyon volt jó ötlet, hogy összeházasodtunk. 
-Kicsim! Nekem elmondhatod, hogy mi bánt!-mosolygott rám.
-Csak nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet volt összeházasodnunk!-néztem a kék szemeibe.
Ő csak megrázta a fejét és az ajkait az ajkaimra tapasztotta. Lassan, de érzékien csókolt. Közben a kezei a derekamról lecsúsztak a fenekemre. Luke pedig bele markolt én pedig a csókunkba nyögtem.

30.rész

(zene)
Reggel arra ébredtem, hogy Luke édes csókokkal hintette be a nyakam. De amikor megfordultam sajnos csalódnom kellett mert Tony volt ott. Undorodva néztem rá.
-Jó reggelt szépség!-mondta mosolyogva.
-Jobb is lehetne szörnyeteg!-mondtam neki flegmán.
Több mint valószínű, hogy kár volt mert Luke lépett be az ajtón mögötte pedig jött egy férfi aki egy kést tartott Luke nyakához. 
-Kislány két választásod van: vagy megcsókolsz, vagy a pasidnak annyi!-mondta tök komolyan.
Rá néztem Luke-ra aki csak szomorúan nézett rám.
-Csókold meg édes és akkor én is életbe maradok.-jelent meg egy apró mosoly az arcán.

Behunytam a szemem és közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Be vallom nagyon szar érzés volt. Mikor ajkaink elváltak hirtelen nagyon hány ingerem lett. Gyorsan ki mentem a mosdóba és kijött belőlem minden. Amikor végeztem vissza mentem. Tony és a másik férfi már nem voltak ott. Oda mentem Luke-hoz és megöleltem.
-Remélem élvezted a csókját!-lökött el magától.
-Lett volna más választásom?-kérdeztem ingerülten.
-Igen lehetett volna, hogy tökön rúgod és elküldöd melegebb éghajlatra!-emelte fel a hangját ő is. 
-De te is azt mondtad, hogy csókoljam meg!-ordítottam rá.
Ő csak megvonta a vállát és felöltözött. Aztán kilépett a házból.

29.rész

(zene)
Kicsit még maradtunk aztán elindultunk. Mert már a pocakomba a parányi élőlény éhes lett. El köszöntünk a srácoktól és haza indultunk. Mikor haza értünk neki estem a kajálásnak. Luke pedig nevetve nézett engem. 
-Mit nevetsz?-kérdeztem teli szájjal.
-Semmit édesem!-nyomott egy puszit a homlokomra. 
Én csak a mellkasába fúrtam a fejem. Annyira imádom, hogy az már fájdalmas. Át öltöztem aztán be mentem a zene szobába. Szerencsémre volt ott egy zongora. Be álltam mögé és játszani kezdtem rajta. Eszembe jutott egy dal és azt elkezdtem énekelni.

Közbe be jött Luke is. Csak meglepetten hallgatta ahogy éneklem. Mikor befejeztem oda jött hozzám és hátulról át karolt. 
-Gyönyörű hangod van!-csókolt a nyakamba. 
-Köszönöm!-fordultam szembe vele.
Imádom ezt a gyönyörű kék szem pár. Ennél szebb nincs is a világon az biztos. 

28.rész

(zene)
Miután Luke megitta a kávéját felöltöztünk és elmentünk a srácokhoz. Azért Tony miatt nem fogjuk a barátainkat elveszíteni. Mikor oda értünk a srácok már nagyba próbáltak. Én leültem Réka mellé Luke pedig be állt Mike és Cal közé. Elkezdték játszani a Heartache on the big screen-t. Pont ezt a kedvenc számom mert ez szólt a fülembe amikor elkezdtem dolgozni Luke-nál. Miután befejezték a dalt Réka és én elkezdtünk tapsolni. A fiúk meg elkezdték a szokásos hülyeségüket és ez akart lenni az öröm táncuk.

Mi Rékával annyit röhögtünk ezen a táncon. Nem véletlenül választottunk párt közülük. Igaz én Calt és Miket is választhattam volna, de inkább Luke-t választottam. Ő számomra a tökéletes. 
-Milyen tökéletesek igaz?-kérdezte mosolyogva Réka.
-Pontosan!-feleltem úgy szint mosolyogva. 
Egymásra néztünk és elnevettük magunkat, hogy ilyen bolond pasijaink vannak. Mire megfordultunk ők már hülye fejeket vágtak.

Nekem még mindig Luke a leghelyesebb tudom mindig elmondom, de így igaz. Az a nézése engem meg őrjít. Annyira cuki.

27.rész

(zene)
Reggel arra ébredtünk, hogy valaki kopog. Ki keltem az ágyból lementem és kinyitottam az ajtót. Amikor megláttam, hogy ki az egyből kipattantak a szemeim. Hát Tony állt az ajtóba. Rezzenéstelen arccal néztem rá.

-Szia cica! Hol a gazdád?-kérdezte röhögve. 
Legszívesebben olyat be vertem volna neki, de nem tettem mert Luke jött le a lépcsőn. 
-Itt vagyok! Ha valamit szeretnél tőle csak az én testemen át!-állt elém Luke.
Be kell vallanom nagyon féltem, hogy valami baja esik. Esküszöm érte sokkal jobban aggódok mint magamért. Ő az aki a legjobban számít. 
-Magammal szeretném vinni a szépséget!-nézett rám Tony.
-De nem fogod!-csapta be az ajtót Luke.
Mikor megfordult megöleltem. Látszott rajta, hogy ideges ezért egy csókot leheltem az ajkaira. 
-Köszönöm!-leheltem az ajkaira a szavakat.
-Ugyan! Még is csak a feleségem vagy!-mosolyodott el.
Be mentünk a konyhába és csináltam kávét az én drágaságos pasimnak. Mikor kész lett kiöntöttem egy pohárba és oda adtam neki. Ő pedig csak nézett rám.

-Mi az?-kérdeztem mosolyogva.
-Az, hogy a gyermekem anyja ilyen gyönyörű!-csókolt meg. 
Mikor ajkaink elváltak elvesztem a gyönyörű kék íriszeibe. 

26.rész

(zene)
Mikor Luke el énekelte nekem az Amnesia-t nagyon meglepődtem. Azt hittem, hogy ő nem ilyen. De ez valahogy enyhítette a dühömet és egyszerűen nem tudtam rá haragudni. Ő megölelt én pedig viszonoztam mivel imádom. Luke kicsit elhúzódott tőlem és megcsókolt. Mikor az ajkaink elváltak előhúzott a háta mögül egy táblát. És maga elé rakta.

Ez rá egyáltalán nem volt igaz, hogy szép vagyok, de a kicsire biztos. 
-De édes vagy!-csókoltam meg.
Azt hiszem senkivel nem békültem még ki ilyen hamar. Igaz, hogy ő a férjem és a kisfiam apja. 
-Na kicsi pingvinem mit csináljunk?-kérdezte mosolyogva. 
-Nekem mindegy csak veled lehessek!-bújtam hozzá. 
Felkapott menyasszony pózba és úgy levitt a nappaliba. Letett a kanapéra és bekapcsolta a tévét. Amibe a Madagaszkár Pingvinjei ment.