2016. január 9., szombat

42.rész

(zene)
Ahogy haza értünk gyorsan bementünk a házba és amikor már bent voltunk a házba mind a kettőnkből egy megkönnyebbült sóhaj jött ki. Bryan pedig elkezdett sírni. Gyorsan kivettem a babahordozóból és nyugtatgatni kezdtem. Mikor már megnyugodott leültem vele a kanapéra és megetettem. Miközben szoptattam Bryan-t Luke mosolyogva nézett minket. 
-Mi az?-kérdeztem egy apró mosollyal az arcomon.
-Csak most jöttem rá, hogy milyen csodálatos feleségem van!-csókolt meg.
Mikor ajkaink elváltak Bryan már jól is lakott.
-Kicsikém! Jól laktál?-kérdeztem tőle mosolyogva.
Ő csak olyan "nem észrevehető?" nézéssel nézett rám. A vállamra tettem és megbüfiztettem. Eközben Luke csak a földet pasztázta.
-Mi a baj édesem?-kérdeztem aggódva.
-Semmi! Csak gondolkodtam.-nézett fel. 
Én csak biccentettem egyet és felvittem Bryan-t a szobájába. Megfürdettem és felöltöztettem. Utána pedig elaltattam és beraktam a kiságyába. Aztán én is lezuhanyoztam és át mentem a szobánkba. Luke már egy boxer-be feküdt az ágyon. A felső teste még mindig olyan tökéletes mint mindig. Befeküdtem mellé és ő átkarolt. Így aludtunk el.

1 megjegyzés: